Nyáron fiúkkal, télen lányokkal

IllusztrációAz egyik röplapon kötélen lógó fabábu volt látható, mellette a javasla: a homoszexuálisokat égessék el vagy kövezzék meg. "Isten irtózik tőled" - hirdette a második, a harmadik pedig figyelmeztette a homoszexuálisokat, hogy "vagy megváltoztok, vagy elégtek". Az angliai Derbyben ezeket a röplapokat terjesztő három mohamedán férfit a közelmúltban gyűlöletbűntett miatt elítélték. Egyikük, Kabir Ahmed közölte, hogy muzulmánként kötelessége volt "továbbítani az üzenetet". Az üzenet pedig - legalábbis a vallás diktálta tisztaság védői szerint - a kérlelhetetlen elítélés.

A homoszexualitást halállal büntető hét ország mindegyike mohamedán, és ahol a melegeket nem fenyegeti kivégzés, ott is üldözik őket. Egy szaúd-arábiai férfit 2010-ben 500 korbácsütésre és öt év börtönre ítéltek, mert szexuális kapcsolata volt egy másik férfival. Tavaly februárban a bahreini rendőrség több férfit - zömében Öböl-menti országokból valót - tartóztatott le egy "melegpartin". Hármat közülük szeptemberben homoszexualitás miatt kivégeztek. A leszbikusoknak "könnyebb" dolguk van: Iránban például csak a negyedik elítéléskor rónak ki rájuk halálbüntetést.

The Economist című brit hírmagazin összeállítása szerint a muzulmán többségű országokban ritkán fordul elő, hogy valaki nyíltan vállalja a homoszexualitását, jóllehet gyakorlására tág tér nyílik a színfalak mögött. Az olyan kíméletlen törvénykezésű országokban is, mint Szaúd-Arábia, a társadalom csaknem minden szintjén megtalálhatók a melegek, még ha nem is a nyilvánosság előtt. Az egyébként félelmes hírű szíriai rendőrség ugyancsak ritkán vesz őrizetbe homoszexuálisokat. A damaszkuszi Szibkeh park fákkal beültetett árnyas gyermekjátszótér nappal, este azonban fiatal férfiak népesítik be. A gazdag afgánok 'basabazikat" (táncos fiúkat) vásárolnak szeretőnek.

A mindennapi életben azonban a társadalom könyörtelenül bánik velük. Ahol a törvények szelídebbek, ott a hatóságok más módot találnak arra, hogy lecsapjanak a homoszexuálisokra. A jordániai fővárosban, Ammanban több homoszexuálisok által látogatott helyen razziáztak és be is zártak közülük jó néhányat hamis vádakkal, például azzal, hogy alkoholt mérnek illegálisan. Ha a homoszexualitást a törvény engedélyezi (mint például Törökországban), a hivatalos cenzúra akkor is szigorú lehet. Egy, a nők ügyeiért felelős korábbi miniszter, Aliye Kavaf betegségnek nevezte a homoszexualitást, Idris Naim Sahin belügyminiszter pedig "a becstelenség, az erkölcstelenség és az embertelen viszonyok" példájaként említette (a zoroasztrizmussal és a sertéshúsevéssel együtt). Egy új török film, a Zenne Dancer egy 2008-ban megölt fiatalember esetét az első, homoszexuális ellen becsületből elkövetett gyilkosságként mutatja be (a gyanúsított, az áldozat apja máig szökésben van).

A homoszexualitás vádját politikai elnyomásra is fel lehet használni. Anwar Ibrahim malaysiai ellenségi vezetőt kétszer ítélték el szodomiáért, a harmadik esetben hozott felmentő ítélet ellen pedig az igazságügy-miniszter keresetet nyújtott be. Nigériában mohamedánok és konzervatív keresztények egyaránt támogatják azt a törvénytervezetet, amely megtiltja a melegek házasságát (és közvetve bűncselekménynek nyilvánít minden azonos neműek közti tartós kapcsolatot).

Az arab tavasz demokratikus követelésektől áthatott megmozdulásai nem sok változást hoztak ezen a téren. Hossein Alizadeh, a Nemzetközi Meleg és Leszbikus Emberi Jogi Bizottság nevű New York-i lobbicsoport tagja szerint a vallási ébredés nemcsak az iszlám kemény vonalas értelmezését erősíti, hanem az elnyomó intézkedéseket is minden, szexualitással kapcsolatos kérdés terén - bár úgy tűnik, hogy a Tunéziában és Egyiptomban a megdöntött korábbi rezsimek által hátrahagyott törvények elég drákóiak ahhoz, hogy kielégítsék az új vezetőket.

Baljós ellenpéldaként szolgál Irak. A korábbi bagdadi rezsim politikai téren elnyomó volt ugyan, de nem törődött a szexuális szokásokkal. Most viszont még azoknak a férfiaknak is, akikről csak feltételezik a homoszexualitást, megerőszakolással és kínzással kell számolniuk, és azzal, hogy bírósági ítélet nélkül végeznek velük. Ali Hili, az Iraqi LGBT (a rövidítész a leszbikusokat, melegeket, biszexuálisokat és transzvesztitákat jelöli) nevű szervezet vezetője szerint a 2003-as invázió óta több mint 700 embert öltek meg szexuális hovatartozása miatt. Irak a világon a legveszélyesebb hely a szexuális kisebbségek számára - mondta.

Az internet az, ami ad némi reményt: az online-élet biztonságot, titkosságot kínál a melegek számára, és lehetőséget arra, hogy küzdjenek jogaikért. Egy Mindenütt ott vagyunk elnevezésű kampányban az iráni melegek és leszbikusok tiltakozó videókat töltenek fel a Facebookra. Az egyikben, amelynek az a címe, hogy Ali, a furcsa, egy férfi arról beszél, hogy olyan világot szeretne, amelyben azokat, akik eltérnek a heteroszexuális szabványtól, nem tekintik természetellenesnek vagy abnormálisnak. Egy nemrég az Egyesült Arab Emírségekből feltöltött új videó nőies homoszexuális férfit ábrázol, amint éppen két "egészséges nemiségű férfi próbálja gyógyítani".

Az internet arra is lehetőséget nyújt, hogy megvitassák az alapvető kérdést, nevezetesen azt, hogy az iszlám tiltja-e - és mi módon - a homoszexualitást. Ez a Lótról, valamint Szodoma és Gomorra városáról szóló, mind a három ábrahámita vallásban meglévő, bár részleteiben különböző hitregéhez kötődik, amely szerint a homoszexualitás miatti büntetésként az úr tűzzel és kénkővel pusztította el a két várost.

A korábbi iszlám társadalmak kevésbé voltak kíméletlenek. Egy XI. századi perzsa uralkodó például azt tanácsolta fiának, hogy évszakonként váltogassa a partnereit, nyáron fiatalemberekkel, télen pedig nőkkel legyen kapcsolata. A VIII. századi bagdadi Abu Nuvasz, illetve más perzsa és urdu költők versei közül sok fiúkhoz íródott. A középkori misztikus alkotásokból, különösen a szufi szövegekből nem derül ki egyértelműen, hogy a szeretet tárgya egy tizenéves fiú vagy Isten, ami a férfiak és fiúk közti kapcsolatra adott egyházi áldásként is értelmezhető. Szigorú európai krónikások azon háborogtak, hogy a kalifák udvarában túl elnézően ítélik meg a homoszexuálisok nemi kapcsolatát.

Akárcsak a liberális zsidó és keresztény tudósok az utóbbi évtizedekben, néhány muzulmán gondolkodó is kezd teológiai mozgásteret találni. "A Korán nem ítéli el a homoszexualitást" - szögezi le a skót származású, mohamedán hitre tért amerikai Siraj al-Haqq Kugle, aki mohamedán kurzust vezet az atlantai Emory Egyetemen. Lót története szerinte a férfiak megerőszakolására és az erőszakra vonatkozik, nem általában a homoszexualitásra.

"A klasszikus iszlám teológusok és jogászok többnyire az erkölcstelen kéjvágy ellen emelték fel a szavukat - érvel - A Korán elítélés nélkül ír azokról a férfiakról, akik nem éreznek szexuális vágyat nők iránt." Aras Naragi, a pennsylvaniai Moravian Egyetemen tanító iráni tudós azt állítja, hogy a homoszexualitást elítélő szövegek - akárcsak a rabszolgaságra és a ptolemaioszi világképre vonatkozóak - a keletkezésük idején általánosnak mondható nézetekből fakadnak, és felül kell vizsgálni őket. Még Muhammad Husszein Fadlallah sejk, a libanoni Hezbollah párt és milícia egykori szellemi vezetője is elismerte, hogy a homoszexualitás megértése több kutatást igényel.

A vitát - nem meglepő módon - az iszlám világon kívül élő homoszexuális mohamedánok vezetik. Bár jogaikat kevésbé sértik meg, mint mohamedán országokban élő társaikét, ők is szenvednek az intoleranciától, mint azt az említett januári derbyi eset is mutatja. Az európai városokban, ahol sok szegény, erősen vallásos muszlim bevándorló él, a városi politikák néha furcsa szövetségek létrejöttéhez vezetnek. Ken Livingstone baloldali londoni politikus, aki többször határozottan kiállt a melegek jogaiért, üdvözölte Juszul al-Karadit, az Egyesült Államokat hevesen bíráló egyiptomi vallási személyiséget, aki támogatja a homoszexuálisok halálbüntetését.

A melegjogok aktivistái többnyire igyekeznek elkerülni a vallási vita csapdáit a muzulmán országokban. Ehelyett az olyan csoportok, mint a Helem nevű libanoni civil szervezet, az emberi jogokról szóló világi nyelvet használják, és ENSZ-deklarációkat idéznek.

Akadnak, akik szerint van haladás, bár lassú. Még egyes mohamedán személyiségek, a reformokkal leginkább szemben álló csoport tagjai is változnak valamelyest. A 2009-ben Irakban melegek ellen végrehajtott támadások után Muktada asz-Szadr síita hitszónok elítélte a gyilkosságokat, és kijelentette: az "istentelen" homoszexualitást ki kell irtani, de inkább "imádkozás és útmutatás révén", mint erőszakkal. Szavait az optimisták egyfajta előrelépésnek tekintik.

(MTI)

Hirdetés

Impresszum

© 2011-2014 Háttér Társaság

1380 Budapest, Pf. 1055
Telefon: (1) 238 0046, (1) 329 2670
Fax: (1) 799 8418
E-mail: hatter@hatter.hu