Meleg párok a Sixtus-kápolna oltárképén?

A Sixtus-kápolna oltárképének, az Utolsó ítéletnek az izmos, pucér férfialakjait Michelangelo Buonarroti (1475-1564) férfiprostituáltakról mintázhatta, akiket a homoszexuálisok által látogatott fürdőkben és bordélyokban figyelt meg - állítja egy olasz művészettörténész.

Mint Elena Lazzarini, a Pisai Egyetem kutatója rámutat, a freskón látható erőteljes férfitestek, a megfeszülő izmok, az arcokon tükröződő szenvedély és fájdalom ábrázolása a valós életben történő megfigyeléseken, testi munkát végző férfiak - parasztok, teherhordó munkások - fiziológiáján alapul.

Jól dokumentált tény, hogy a homoszexuális Michelangelo jól kiismerhette a férfitest titkait a Róma macskaköves sikátoraiban rejtőző törökfürdőkben és homoszexuális bordélyokban tett gyakori látogatásai alkalmával.

A fürdők sok helyiségből álltak, ahol a látogatók forró vagy hideg fürdőt vehettek, és masszázsban részesülhettek. Voltak azonban egyéb, eldugott szobácskák is, ahol a testi örömöknek áldozhattak, ahol férfi vagy női prostituáltak álltak a vendégek rendelkezésére.

Ez a világ ihlette meg a reneszánsz kor sok más művészét, köztük Leonardo da Vincit és Agnolo Bronziót is - mutat rá Lazzarini.

Az Utolsó ítélet, amelyet 1537 és 1541 között festett meg Michelangelo, Krisztus második eljövetelét ábrázolja. Ekkor Jézus elhozza az apokalipszis napját és ítéletet tart, miután az emberi lelkek a mennyországba emelkednek, vagy a pokolba süllyednek. "Az egyik elkárhozottat a heréinél fogva rángatják le a pokolba, az üdvözültek ölelkezése, csókváltása pedig egyértelműen homoszexuális jellegű" - mutatott rá Elena Lazzarini, aki elméletét a Meztelenség, művészet, illendőség - esztétikai változások a XVI. századi művészetében című művében fejti ki.

A freskó leleplezésekor a fedetlen férfitestek nyílt ábrázolása felháborodást váltott ki a katolikus egyházban, amely a művészt szemérmetlenséggel vádolta meg.

Biago da Cesena pápai ceremóniamester szerint a freskó inkább egy nyilvános fürdőhöz, vagy tavernához illene, mintsem templomhoz. Miután a tridenti (trentói) zsinat a XVI. század közepén elítélte a meztelenséget a vallási művészetben, Daniele da Volterra festőművészt és szobrászt bízták meg azzal, hogy festett drapériákkal fedje be a genitáliákat. A művész elvégezte feladatát, amiért kortársaitól kiérdemelte az Il Braghettone, azaz Gatyafestő gúnynevet.

MTI/Hatter.hu

Hirdetés

Impresszum

© 2011-2016 Háttér Társaság

1132 Budapest, Csanády u. 4/B.
Telefon: (1) 238 0046, (1) 329 2670
Fax: (1) 799 8418
E-mail: hatter@hatter.hu

Adatvédelmi tájékoztató