Lerántották a leplet "Latin-Amerika anyjának" homoszexualitásáról

Leszbikus volt Latin-Amerika első női irodalmi Nobel-díjasa, a hazájában, sőt az egész kontinensen egyfajta nemzeti szentként tisztelt Gabriele Mistral chilei költőnő (1889-1957) - derül ki a levelezésből, amelyet asszisztensnőjével, a nála 30 évvel fiatalabb amerikai Doris Danával folytatott 1946-os New York-i megismerkedésüktől halálig. A ténnyel mindmáig nem szívesen néznek szembe Chilében.

"Nélküled sivár és értelmetlen az élet; Te vagy otthonom, benned van a középpontom" - olvasható a hasonlóan gyengéd hangvételű, megindító szerelmeslevelek százainak egyikében, amelyekből a Chilei Nemzeti Könyvtár, főkonzervátora, Pedro Pablo Zegers közölt válogatást nemrégiben megjelent, "Nina errante" című kötetében.

Az árulkodó szerelmeslevelek hosszú évekig felfedezetlenül hevertek ládákban, mígnem Doris Dana unokahúga nagynénje halála után, 2006-ban a chilei államnak adományozta a hagyatékot.

"Nagy irodalmi és érzelmi erejű levelezés" - állapította meg Armando Uribe chilei író. A kötet nem hagy kétséget a két nő közötti kapcsolat jellegét illetően, bár a szerző szándékosan nem használja egyszer sem a homoszexualitás kifejezést, hogy az olvasók saját ízlésük szerint alkothassanak képet maguknak a nemzeti bálványról.

Vannak is, akiknek nem tetszik az igazság kimondása. Cedomil Goic tekintélyes chilei irodalomkritikus az El Mercurio című lapnak kijelentette például: "nem teszünk jót a költőnőnek azzal, ha életének szexuális aspektusát firtatjuk. Mistral egy nagyon érzékeny nő volt, valódi és erőteljes érzelmekkel, és nincs szó többről".

Mistral, aki Lucila Godoy Alcayaga néven született 1889-ben egy Vicuña nevű chilei kisvárosban, a pedagógia és az anyaság egyik ikonjának számít. Az örökké szigorú és állig begombolkozott nő, aki még a Nobel-díjat is smink nélkül, egyszerű fekete ruhában, minden ékszer nélkül vette át, szigorú katolikus és hazafi volt.

A baszk-indián származású Mistralt 1945-ben tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal lírájának magasröptű gondolatiságáért és érzelmi mélységéért. Érzelemgazdag költészetének tárgya a szerelem, az anyai szeretet, az együttérzés minden elesettel. Bár ő soha nem ment férjhez és gyermeke sem volt, verseinek gyakori témája az anyaszeretet és az anyaság utáni vágy.

Életművét mély szomorúság és melankólia jellemzi - tipikus a nemzetközi hírnevet meghozó második kötetének címe, a Desolación (Vigasztalanság). Műveiben, csakúgy mint hétköznapi életében is, az elnyomottakért küzdött, fellépett a nők, az indiánok, a gyermekek érdekében. Mistralt ma szerte a világban irodalmi munkásságáért tisztelik, hazájában pedig úgyszólván nemzeti szentnek tekintik.

"Latin-Amerika anyjának" szexuális orientációja éppen ezért még mindig kényes téma. A spekulációk mindazonáltal nem teljesen újak: több életrajzi jellegű film is feszegette már a kérdést, Licia Fiol-Matta amerikai tudós pedig 2002-ben "A nemzet leszbikus anyja" provokatív címmel publikált róla könyvet. Mindemellett Chilében hosszú ideig tabu maradt Mistral homoszexualitása.

Magyarul antológiákban jelentek meg művei: Hesperidák kertje (1971); Hová mégy a nyárban? (1979).

Hatter.hu