Karatebajnok akart lenni Japán első, nyíltan meleg leszbikusnője | Háttér Társaság

Karatebajnok akart lenni Japán első, nyíltan meleg leszbikusnője

Középiskolásként ázsiai junior karatebajnokságot nyert Ocudzsi Kanako, akit 2003 áprilisában 28 évesen Japán első, és mindeddig egyetlen, homoszexualitását nyíltan vállaló politikusaként választottak be az oszakai kormányzóság önkormányzati képviselőtestületébe. Ő volt a legfiatalabb képviselő, aki valaha is bejutott az oszakai közgyűlésbe, amelynek 110 tagja között ráadásul összesen csak 6 nő volt annak idején.

A narai születésű, kobei iskolázottságú lány karrierje a küzdősportok világában végül is nem volt olyan sikeres, mint várta, ezért a Kiotói Egyetem elvégzése után politizálni kezdett. Egy hivatalban lévő képviselő asszisztenseként szerzett tapasztalatokat, mielőtt önállóan, független jelöltként is indult.

Bár Ocudzsi nem titkolta különösebben homoszexualitását – ha valaki rákérdezett, nem tagadta -, támogatói lebeszélték arról, hogy a választások előtt a szélesebb nyilvánosság előtt feltárja másságát, amelyet több helyi újságíró is tudott, de elhallgatott. Maga is nehéz éveket élt át 23 éves koráig, amikor találkozott hozzá hasonlókkal és látta, hogy nem szörnyszülött és nincs egyedül a világban.

Miután letette a képviselői esküt, tudta, hogy előbb-utóbb fel fogja vállalni magát és két hónap alatt megírta önéletrajzát Coming Out címmel, amelyet a Kodansha kiadó jelentetett meg. Úgy tervezték, hogy a könyv bemutatója egybeesik a 2005-os tokiói büszkeségnapi felvonulással, de végül úgy érezte, hogy tartozik annyival az őt megválasztó Szakaiváros lakosainak, hogy előbb őket tájékoztassa, ezért a parádé előestéjén a választókerületében tartott sajtótájékoztatón fedte fel nem szokványos szexuális irányultságát.

Családja elég rosszul fogadta előbújását, amelyről le akarták beszélni, mondván, hogy nehéz dolga lesz azután. „Nagyanyád elájul, ha kiadod a könyvet!„ – mondta neki az apja. Az apja elmondta a dolgot a rokonságnak, amely nagyon felháborodott. Anyja tudomásul vette, de nem fogadta el a helyzetet. (Valamelyest javult a helyzet, amikor látta, hogy barátnői, ismerősei nem csinálnak belőle nagy ügyet.) Nem fogadja el társát sem a saját családja. Japánban az anyák, ha megtudják, hogy leszbikus a lányuk, úgy érzik, hogy elrontottak valamit, s bűntudatuk van.

Ocudzsi azt mondta, azért lett politikus, hogy segítsen megváltoztatni a világot. A szexuális kisebbségek jogaiért csak úgy lehet küzdeni, ha azok láthatók. Mivel nem tartozott egyetlen párthoz sem, a 60 év átlagéletkorú férfi politikusok között független, fiatal nőként megkötöttségek nélkül vállalhatott fel olyan vitatott témákat, mint a béke, a környezetvédelem, az emberi jogok, a nők, a szexuális kisebbségek ügye.

Azt akarta, hogy rajta keresztül szóhoz jussanak a lakosság mellőzött rétegei is. Mivel nem volt mögötte politikusi teljesítménye, amire hivatkozhatott volna, arra kérte az embereket, hogy adjanak esélyt neki, mint fiatalnak a dolgok megváltoztatására. Küzd az előítéletek ellen, amelyek a tudatlanságból fakadnak és az emberi jogok problémák fő forrásai. El akarja érni, hogy olyan társadalomban élhessen, amelyben ugyanolyan természetes dolog a szexuális irányultságról beszélni, mint például a balkezességről.

Japánban első ízben 1993-ban jelent meg leszbikus életrajz: Kakefuda Juko írónő vállalta fel másságát. Kakefuda könyvét elolvasva követte példáját Szaszano Micsiru énekesnő. 1999-ben egy Ikeda Kumiko nevű tanítónő, aki addig álnéven tevékenykedett leszbikus aktivistaként, 1997-ben előbújt, 1999-ben pedig könyvet is írt magáról. Ocudzsi ebbe a sorba illeszkedik.

Ocudzsi szerint Japánban minden leszbikus, aki előbújik, kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá válik, ami különös módon ellentétben áll a tapasztalatokkal Nyugaton, ahol a felvállalás általában hatalmas megkönnyebbülést hoz. Mindenesetre a férfiuralmú Japánban csak kevés nő tölt be vezető pozíciót és a férfidominancia különösen megmutatkozik a leszbikusok helyzetén is.

Japánban egyedülálló nőként nagyon nehéz megélni, már csak azért is, mert a nők 60 százalékát keresik a férfiak fizetésének, ezért eredendően hátrányos anyagi helyzetből indulnak. Oszakában külön gondot okoz, hogy a lakások elosztása családi alapon történik, márpedig házasságot csak férfi és nő között ismerik el.

Japán, ahol a melegek politikailag szinte teljesen szervezetlenek, jelenleg szinte Ocudzsi Kanako az egyetlen, aki felemeli a szavát a melegeket érintő politikai ügyekben. Az oszakai képviselőnő reméli, hogy saját példájával, mássága nyílt vállalásával megkönnyíti az őt követő generációk dolgát.

Hatter.hu

Témák