Elhunyt a talán legjelentősebb kortárs német zeneszerző, a bevallottan homoszexuális Hans Werner Henze

Nyolcvanhat éves korában meghalt az egyik legjelentősebb kortárs német zeneszerző, a homoszexualitását nyíltan vállaló Hans Werner Henze. A Schott Music kiadó, amely ötven éven át adta közre Henze műveit, szombaton közölte, hogy az évtizedek óta Olaszországban élő zeneszerzőt - aki régóta Parkinson-kórban szenvedett - egy drezdai kórházban érte a halál. A homofób közhangulat elől a zeneszerző 1953-ban menekült az akkor felszabadultabb légkörű Itáliába, ahol több mint négy évtizeden át élt együtt egy másik férfival, a hűséges Fausto Moronival.

Henze életműve több mint 130 műből áll: komponált színpadi műveket, szimfóniákat, concertókat, kamaradarabokat és filmzenét is. Az egyik világszerte ismert műve, a 9. szimfóniája, amely Anna Seghers híres regényének, A hetedik kereszt című műnek a témáját dolgozta fel, Henze mély antifasiszta meggyőződését tükrözi. Másik világszerte ismert műve a Die Bassariden (Bacchánsnők) című egyfelvonásos operája, amelyet 1966-ban mutattak be a Salzburgi Ünnepi Játékokon.

Hans Werner Henze a nyugat-németországi Güterslohban született 1926. július elsején. A náci Németországban nőtt fel, első művét 12 évesen komponálta. A braunschweigi állami zeneiskolában tanult zongora, ütőhangszerek és zeneelmélet szakon. A háború után a heidelbergi Egyházzenei Intézet növendéke volt, majd zeneszerzést tanult Darmstadtban és Párizsban. A Manon Lescaut történetét feldolgozó Boulevard Solitude című operáját 1952-ben mutatták be. A hatvanas-hetvenes években vált fontossá számára a zene és a politika ötvözése, ebből a korszakból származik a Che Guevara kubai forradalmár emlékének szentelt egyik oratóriuma. Utolsó, 10. szimfóniáját 2000-ban fejezte be, a Birminghami Szimfonikus Zenekar mutatta be Sir Simon Rattle vezénylésével.

Különösen gyászolja Henzét a drezdai Semperoper, ahol We come to the River (Elérjük a folyót) című operáját szeptember 13-án mutatták be Elisabeth Stöppler rendezésében. "Művei nagy jelentőséggel bírnak a Semperoper és a drezdai Staatskapelle számára - írják a színház honlapján - Hálásak vagyunk, hogy az ő operájával nyithattuk meg a szezont." Christian Thielemann, a Staatskapelle vezető karmestere szerint Henze a hangzás fenoménja volt, "szokatlan hangszerelési megoldásaival mindig Richard Strausst juttatta eszembe." Henze a Berlini Filharmonikusok és a massachusettsi Tanglewoodban lévő Berkshire Music Center rezidens zeneszerzője volt.

A homoszexuális zeneszerző 1953-ban a homofób légkör és általában a baloldalellenes közhangulat elől Olaszországba "menekült". Előbb Ischia szigetén, majd Nápolyban élt, végül 1961-ben a Róma melletti Marinóban a társa, Fausto Moroni által tervezett és építtetett, az örök városra néző, a külvilágtól elzárt kertes domboldali villában telepedett le. Moroni lelkiismeretesen társa gondját viselte, amikor az látványosan depresszióba zuhant, és még enni is alig bírt. Nem sokkal Henze hirtelen felgyógyulása után, 2007-ben azonban Moroni maradt alul a rákkal vívott küzdelemben. A zeneszerző Elogium Musicum (2008) című, nagyzenekarra és kórusra írt művét szentelte hűséges társa emlékének.

Hatter.hu