„Csak meg akartam enni, de nem akartam megölni” | Háttér Társaság

„Csak meg akartam enni, de nem akartam megölni”

Az újra bíróság elé állított rotenburgi kannibál azt állítja, hogy szexpartnere megölésével csak annak leghőbb vágyát teljesítette. „Igaz, hogy meg akartam enni, de nem akartam megölni” – mondta Armin Meiwes a frankfurti tartományi bíróságon. Az új tárgyalás tétje, hogy emberölés vagy gyilkosság címén vonják-e felelősségre a szexpartnerét elfogyasztó homoszexuális kannibált.

A német szövetségi bíróság megsemmisítette a kasseli tartományi bíróság első fokú döntését, amely az enyhébb elbírálás alá eső, „szexuális kielégülés céljából elkövetett emberölés” címén szabott ki nyolc és fél év börtönbüntetést az embermészárosra. A szövetségi bíróság szerint első fokon nem vették kellően figyelembe a „gyilkosságra” utaló jeleket.

A per múlt héten kezdődött újratárgyalásán a vádlott egyre csak azt hangoztatja, hogy nem ő akart ölni, hanem partnere-áldozata ösztökélte arra, hogy minden áron ölje meg és egye meg őt. A vágóállatként lemészárolt és megevett Bernd Jürgen Brandes berlini mérnök maga erőszakoskodott, hogy Meiwes amputálja a péniszét, majd „vágja le őt”, miután elvesztette az eszméletét. Az informatikusból lett hentes szerint partnere hőn áhította, hogy „elevenen megegyék”.

A berlini mérnök – vallotta a tettes – nem győzte bizonygatni, mennyire komolyan gondolja, hogy kölcsönös kéjes érzés céljából megöljék és megegyék őt; égett a vágytól, hogy teste a szó szoros értelmében egyesüljön egy másik férfi testével. Végrendeletét is elkészítette, mielőtt Rotenburgba utazott Berlinből.

A halálosan kéjes aktusra azonban neki sem volt könnyű felkészülnie: mielőtt levágatta a péniszét, néhány óra leforgása alatt összesen 20 szem altatót vett be és megivott fél liter pálinkát.

Meiwes azt állítja, hogy a péniszamputáció után abban bízott, Brandes magától belehal a vérveszteségbe vagy pedig kiveti magát az ablakból. Az áldozat azonban még mintegy kilenc órán át tudatánál volt, ő maga erőltette a vérzést, és mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy szexpartnere „szúrja le” őt, miután elájult.

A „leölés” előtt Meiwes még egyszer szájon csókolta szexpartnerét, imádkozott érte és önmagának isten bocsánatáért, majd a nyakába döfte a hosszú konyhakést. A kannibál azt állítja, hogy már halottnak hitte partnerét, amikor lesújtott a késsel, s csak később, a mészárosmunkáról készült videofelvételt megnézve látta, hogy Brandes gyengén még lélegzett. Azt mondta, ennek látványa most már számára is rettenetes.

A Rotenburg an der Fulda-i emberevő azt állítja, hogy az első késszúrás „végtelenül nehezére esett”, s partnere megölésekor vegyesen érzett „gyűlöletet, dühöt és boldogságot”. Később, a mészárlásról készült videofelvételt visszanézve már csak olyan jelenetek közben onanizált, amelyek gyengéd együttlét közben ábrázolták kettejüket.

Miután leölte szexpartnerét, mint egy vágóállatot, Meiwes ünnepi vacsorát rendezett gyertyafény és elegáns teríték mellett. A mészárosmunka kipihenése azonban egy egész napjába került.

A civilben informatikus kannibál – egy volt hivatásos katona – a morbid szexuális aktusra készülve hentesszakkönyveket bújt, s szakszerű munkát végzett. A levágott ember húsából mintegy 20 kilónyit fogyasztott el burgonyával, borsos vagy boros szósszal; a hús egy részét lefagyasztotta, egy másik részét elföldelte.

Armin Meiwes a bíróság előtt azt tanácsolta más, kannibalizmusról fantáziáló sorstársainak, hogy forduljanak pszichiátriai segítségért. Az internet – mint mondta – nem hozott nekik, kettejüknek felszabadulást, sőt csak hergelték egymást.

A rotenburgi kannibál egyébként már fiatalon, sőt gyermekként arról fantáziált, hogy „dögös pasikat” vág le teljesen önkéntes alapon. Vágya az volt, hogy szó szerint magába olvasszon egy szimpatikus pasit a lehető legszorosabb kötelék elérése céljából. Az első fokú ítélet szerint tettes és áldozat kölcsönösen „az élvezet netovábbjának elérésére” használták fel egymást.

A Rotenburg-Wüstefeld-i embermészáros elektronikus adathordozóin a nyomozók kínzást, erőszakot és homoszexuális pornográfiát ábrázoló fotók ezreit találták; ötven fénykép áldozata kibelezése, feldarabolása közben ábrázolta a komputertechnikust.

A nyomozás adatai szerint interneten több mint kétszáz ember jelentkezett Meiwes „levágandó áldozatot” kereső hirdetésére; közülük néhányan meg is fordultak a szexkannibál magányos birtokán, de amikor meggondolták magukat, az emberevő minden további nélkül hagyta elmenni őket.

Hatter.hu

Témák