A Háttér Társaság a Melegekért elkötelezett a transzszexuális és transznemű emberek emberi jogai mellett, munkánk során az az alepelv vezérel bennünket, hogy nemi identitástól függetlenül mindenkit megillet az a jog, hogy az állam és a társadalom olyan neműként ismerje el, amellyel ő azonosul. Fontosnak tartjuk, hogy a jogszabályok ne csak a nemváltás elvi lehetőségét teremtsék meg, hanem minden érintett számára a gyakorlatban is elérhetővé váljanak a jó minőségű nemi átalakító beavatkozások, és a jogszabályok nyújtsanak hatékony jogvédelmet a transzneműek által elszenvedett hátrányos megkülönböztetés ellen.
Az elmúlt évek során a Háttér Társaság a Melegekért az alábbi konkrét tevékenységeket fejtette ki a transznemű közösség érdekében:
- 2003-ban Transzszexuálisok a szociális és egészségügyi ellátórendszerben c. végeztünk úttörő jellegű kutatást, amelynek eredményeit A lélek műtétei c. kötetben tettük közzé.
- 2003-ban a Helsinki Bizottsággal együtt sikeresen lobbiztunk azért, hogy a nemi identitás külön védett csoportként is megjelenjen az egyenlő bánásmódról szóló törvényben.
- 2008 során több alkalommal is szót emeltünk az új Polgári Törvénykönyv nemüket megváltoztató személyek korábbi házasságát megszüntető szakaszai ellen. A lobbizás eredményeképpen került a törvénybe a házasság és a később kötött bejegyzett élettársi kapcsolat jogfolytonosságot kimondó rendelkezés.
- 2009. márciusában kezdeményeztük az Egészségügyi Minisztériumnál a nemi átalakító beavatkozások magasabb társadalombiztosítási finanszírozását, egy transzszexualitás kezelésével foglalkozó átfogó orvosi protokoll elkészítését és a nemváltás folyamatát szabályozó új jogszabály kidolgozását. A Minisztérium mereven elzárkózott a társadalombiztosítási finanszírozás növelésétől, ugyanakkor megindult az orvosi protokoll kidolgozása, amely jelenleg is folyamatban van. A nemváltást szabályozó jogszabály kidolgozására minisztériumközi munkacsoport jött létre, amelynek munkájában Egyesületünk is részt vesz.
- 2009. áprilisában a társadalombiztosítási finanszírozás kapcsán az ILGA-Europe európai ernyőszervezettel összefogva panaszt tettünk az Európa Tanács kereteiben működő Szociális Jogok Európai Bizottságánál, a közeljövőben tervezzük más hazai szervekhez (ombudsman, Egyenlő Bánásmód Hatóság, bíróságok) történő fordulást is.
- 2010. márciusában a Magyar LMBT Szövetség stratégiáját megalapozó, Egyesületünk által lebonyolított műhelybeszélgetés-sorozatban külön alkalmat szenteltünk a transznemű emberek magyarországi helyzetének.
- Egyesületünk tagjai rendszeres résztvevői a transz jogokkal foglalkozó nemzetközi szintű konferenciáknak és műhelybeszélgetéseknek.
Mind a kutatás eredményeit tartalmazó kiadvány, mind a minisztériumok számára eljutatott írásbeli véleményeink elérhetőek Egyesületünk honlapján.
A feltett kérdésekre adott válaszaink a következőek:
1.T. hölgyeim és uraim! Önök miért nem emelnek szót az ügyben, hogy nemátalakító műtétet csak 25 éves kortól hajtsanak végre férfiakon és nőkön?
Nem értünk egyet azzal, hogy a nemi átalakító műtétek elvégzése a nagykorúság elérésénél magasabb korhatárhoz legyen kötve. A magyar jogszabályok a nagykorúságot elérő személyeket elég érettnek tekintik ahhoz, hogy a saját magukra vonatkozó döntéseket meghozzák, indokolatlan és alkotmányosan aggályos életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés lenne a 18-25 év között személyek nemi átalakulásának kizárása. A jogi érvek mellett társadalmi érvek is szólnak amellett, hogy a transzszexuális személyek a lehető leghamarabb hozzájussanak ezen orvosi beavatkozásokhoz: a nemi átalakuláshoz kapcsolódóan a transznemű személyek gyakran a korábbi szociális közegükből való kiszakadásra, teljesen „új élet” kezdésére kényszerülnek. Minél később kerül sor a nemváltásra, az annál drasztikusabb hatással van a transznemű személy életére: komoly segítséget jelent a beilleszkedésben, ha a transzszexuális személy felsőoktatási tanulmányai során, első munkahelyén vagy a párkeresés legaktívabb időszakában már új neme szerint él. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában a transzszexuálisokkal foglalkozó szakemberek egyre korábban, akár már a pubertáskor beindulása előtt is javasolják a hormonkezelés megindítását, de akár a műtéti beavatkozás elvégzését is. Annak felmérése, hogy az adott személy felkészült-e a nemi átalakító beavatkozásokra, hogy elég erős-e a másik nemmel történő azonosulása, a transzszexualitást diagnosztizáló pszichiáter feladata. Ennek eldöntése során lehet szempont az életkor, de az érintett egyéni helyzetére tekintet nélkül előírt merev életkori határok bevezetését semmiképpen nem tartjuk indokoltnak.
2. Miért nem kérik, hogy nemátalakító műtétre orvosi véleményt csak azok a pszichiáter szakorvosok állíthassanak ki, akik évek óta a transzszexuálisokkal, transzneműekkel foglalkoznak, kezelik őket, és otthon vannak a mi problémáinknak a megoldásában?
Egyetértünk azzal, hogy az orvosi szakvélemény kiadására csak olyan pszichiáter és pszichológus legyen jogosult, aki megfelelő felkészültséggel rendelkezik a területen. Egyesületünk a nemváltásról szóló jogszabályt előkészítő munkacsoport munkájában azt az álláspontot képviselte, hogy az ilyen engedélyek kiadására jogosult szakértőkről nyilvánosan is elérhető listát vezessenek; a listára kerülés szabályait egyértelmű szakmai kritériumokhoz kössék; és azt jogszabályban rögzítsék. Fontos ugyanakkor, hogy a jelenleginél nagyobb számban legyenek a transzszexualitás területén jártas szakemberek, ehhez szükség van szakmai továbbképzések szervezésére is.
3. Miért nem tiltakoznak az ellen, hogy nemátalakító műtét nélkül férfi női, nő férfi személyazonosságot kaphasson?
Nem értünk egyet azzal, hogy az új nem elismerésének feltétele legyen a nemi átalakító műtét vagy bármilyen más egészségügyi beavatkozás elvégzése. Kizárólag az érintett joga eldönteni, hogy milyen orvosi beavatkozásokat kíván igénybe venni. Senkit nem lehet általa nem kívánt orvosi beavatkozások elvégzésére kényszeríteni. Különösen igaz ez olyan beavatkozásokra, amelyek súlyos egészségügyi kockázatokkal járnak. Tisztában vagyunk vele, hogy a transzszexuális emberek többsége a teljes átalakulást választja, és küzdünk azért, hogy ez minden érintett számára elérhetővé váljon. Ugyanakkor számos olyan transznemű ember is él, aki ilyen vagy olyan megfontolások miatt nem kívánja a nemi átalakító beavatkozások teljes körét igénybe venni – és az ő szempontjaikra ugyanúgy tekintettel kell lenni. Nem véletlen, hogy a nemváltás kérdésével foglalkozó emberi jogi ajánlások (ld. pl. Yogyakarta alapelvek a nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazásáról a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának Az emberi jogok és a nemi identitás c. jelentése, az Európa Tanács Szexuális Irányultság és Nemi Identitás Szerinti Diszkriminációval Foglalkozó Szakértői Bizottságának ajánlástervezete) kivétel nélkül elítélik a nem elismerésének sterilizációhoz vagy bármely más orvosi beavatkozás elvégzéséhez kötését. Ezt az álláspontot teljes mértékben osztják az európai transz egyesületek is (ld. pl. a Transgender Europe [TGEU] és az ILGA-Europe által Máltán 2009. október 28-án elfogadott közös állásfoglalást).
4. Miért nem foglalkozik egy szervezet sem az évek óta működőek közül azzal, hogy az átoperáltak utógondozását segítse, támogassa?
Egyetértünk azzal, hogy a transzszexuálisok sem a nemi átalakító beavatkozások előtt, sem azok után nem kapnak megfelelő támogatást, sem az egészségügyi rendszertől, sem más segítő szolgálatoktól. Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy a pszichiáter/pszichológus szakemberek ne csak a nemváltásra vonatkozó engedély megadásában játsszanak szerepet, hanem kísérjék végig az érintetteket a nemváltás teljes folyamata során. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a segítő szakmák (egészségügyi dolgozók, szociális munkások) képzésébe is beépüljön a transzneműekre vonatkozó tudásanyag, és hogy a transzneműek támogatása valamennyi szociális segítő szolgálat feladatai között megjelenjen. Jogsegély szolgálatunk ingyenes jogi segítséget nyújt valamennyi olyan esetben, ahol az érintett nemi identitásának jelentősége lehet (hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, erőszakos támadások, házasság/ bejegyzett élettársi kapcsolat, gyermekvállalás, stb.). Az ilyen segítő szolgálatok működése sem tudja azonban kiváltani a transznemű személyek önszerveződését, az önsegítő közösségek működését. Bízunk benne, hogy egyre több önszerveződő transznemű és transzszexuális közösség és formális szerveződés jön létre, mely kezdeményezések számára lehetőségeinkhez mérten minden szakmai és erkölcsi támogatást megadunk.
5. Van olyan bizottság, amelyik megkérdezi a nemátalakító műtétre vállalkozó állampolgároktól, hogy a műtétek után tudja-e magának finanszírozni a hormonokat, plasztikai műtéteket és be fog-e tudni illeszkedni a társadalomba? Sajnos több ismerősöm van női névvel, női nemi szervvel, mell nélkül, borostás arccal, és még hormon kezelés fizetését sem tudja megoldani (bár a TB hozzájárul bőven). MEGGYŐZŐDÉSEM az, hogy nem mutánsokat kellene gyártatni, hanem egyenrangú állampolgárokat segíteni, akik méltósággal élhetnek hazánkban.
Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy a nemi átalakító beavatkozások valamennyi érintett számára vagyoni helyzettől függetlenül hozzáférhetőek legyenek. A megoldást a teljes körű társadalombiztosítási támogatás megteremtése jelentené, amelyre egyébként Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bírósága is kötelezi. Együttérzünk azokkal a transznemű emberekkel, akik nehéz anyagi helyzetük miatt kénytelenek a teljes nemi átalakulás útján szándékaik ellenére valahol megállni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az anyagi lehetőségek szűkössége nem csak a nemi átalakító beavatkozásokra hat, hanem szinte minden más területén is tapasztalható a magyar egészségügynek. Ám azt sem hisszük, hogy az érintettek helyzetét pozitívan befolyásolná, ha az egész folyamatba egyáltalán bele sem foghatnának – arra való hivatkozással, hogy egyéni szinten esetleg nem biztosított egyes beavatkozások és/vagy kezelések jövőbeli finanszírozása, illetve társadalmi beilleszkedésük majdani sikere. Ez utóbbi szempontok mérlegelésével jelenleg semmiféle bizottság nincs megbízva – de szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem is fűzünk nagy reményeket egy ilyen típusú (a döntéshozatal formalizálását és bürokratizálását is jelentő) bizottság működéséhez. Célravezetőbb megoldás lenne egy olyan, a transzneműséggel és a transzszexualitással összefüggő jogi, orvosi, társadalmi stb. kérdésekkel foglalkozó szakközpont létrehozása, ahol az érintettek speciális szükségleteinek és igényeinek kielégítését egy helyen lehetne megkísérelni. Végül szeretnénk megjegyezni, hogy meggyőződésünk szerint nem segít az érintetteknek, ha a nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárásoknak nem (kellően) megfelelő személyeket „mutánsoknak” nevezzük.
