Bengáli muszlim nagyurak fiúágyasokkal mulatták az időt monszun idején

A film plakátjaHajdan a gazdag bengáli muszlim földesurak fiú táncosokkal és népdalénekesekkel "mulatták az időt" Banglades távoli falvaiban a monszun idején, amikor az esőzések miatt hónapokra el voltak zárva a külvilágtól - errről a mára letűnt ephébofil kultúráról a dél-ázsiai ország legnépszerűbb regényírója és vezető rendezője forgatott filmet, amelyet a hatóságok meglepetésre nem cenzúráztak meg, sőt Oscar-díjra neveztek a legjobb idegennyelvű film kategóriájában.

A Ghetuputra Komola (Komola, az örömfiú) című filmjében Humayun Ahmed rendező felidézi és megörökíti a letűnt időket, amikor széles körben elfogadott volt, hogy a tehetős földesurak a monszun idején éppen felserdült fiúk személyében nyíltan szeretőkkel háljanak: az ország északkeleti vidékén, Habidganjban 150 éve játszódó filmben egy családos muszlim férfi őrülten beleszeret egy pajzán dalokat (ghetu) éneklő fiúba, magára vonva féltékeny felesége haragját.

Hajdan a monszun idején, amikor a távoli falvak akár 4 hónapra is el voltak vágva a külvilágtól, szokásban volt, hogy a tehetős földesurak ghetu fiútáncosok és -énekesek fellépését hallgatva csapták agyon az időt, egyben ágyasaikká is téve a fiúkat. Ez az "ephebofil kultúra" a vallási fundamentalizmus megerősödésével és a vidéki térségek elszigeteltségének enyhülésével mára feledésbe merült.

Az ősi hagyományt utolsó műveként megörökítette filmjével Humayun Ahmed, Banglades vezető film- és televíziós rendezője-forgatókönyvírója, az ország legnépszerűbb regényírója, akinek több mint 200 regénye közül sok bestsellerré vált az egykori Kelet-Pakisztánban. A film azután került a mozikba, hogy a rendező júliusban az Egyesült Államokban 64 évesen elhunyt vastagbélrákban.

"A férfiak feleségei nem bánták a dolgot, és a poligámia egy sajátos formája alakult ki. A népzene nevében elkövetett szemérmetlen hűtlenség nem létezik többé, s ezzel egy különös rituálé veszett el" - mondta a rendező még halála előtt.

Az 55 éves Abdul Quddus Bayati zenész, aki még személyesen tapasztalhatta meg a letűnt kultúra végnapjait, lévén maga is tagja egy ghetu néptáncegyüttesnek, a film bemutatása kapcsán elmondta, hogy az énekelni tudó 14-18 éves fiúkat szegény családoktól vásárolták meg vagy vették bérbe éves szerződések alapján; a pénz sok nyomorgó családot késztetett arra, hogy "eladja" kamaszfiát.

Bayati saját szemével látta, hogyan udvarolták körül a gazdag férfiak a ghetukat. Volt idő, amikor árverést rendeztek az énekes-táncosfiúk által használt fuvolákból, és férfiak tucatjai ajánlottak értük annyi pénzt, amennyit csak tudtak. Olykor még a fiúk párnáit is elárverezték. Az ifjak közül némelyek beleszerettek férfi házigazdáikba.

A gazdag férfiak versengtek egymással a fiúénekesek kegyeiért. Nyíltan szexuális célra használták őket, és senki nem törődött ezzel. A korabeli muszlim papság sem bánta a dolgot; az erős muszlim klérus viszonylag új dolog - mondta el Bayati, aki egy betétdalt írt Ahmed filmjéhez.

Bangladesi filmkritikusok szerint a tabutémát feldolgozó film csak Humayun Ahmed tekintélyének és hírnevének köszönhetően készülhetett el, és meglepetésre egyetlen jelenetet sem vágtak ki belőle, holott máskor egészen ártatlmatlan filmeket is megcenzúráznak.

- Ha Ahmed nem csinálja meg ezt a filmjét, talán soha nem ismernénk meg a ghetu népzenét és évszázadokkal ezelőtti keletkezésének történetét. A ghetu rendkívül népszerű zene volt, a korabeli társadalom pedig szemöldökráncolás nélkül fogadta el mind a zenét, mind a vele járó szexualitást - mondta Ahmad Mazhar filmkritikus.

A mai Bangladesben a brit gyarmatosítás örökségeként törvény tiltja a homoszexualitást, a "fajtalanságért" akár életfogytiglan is börtönbe lehet kerülni.

Hatter.hu

Hirdetés

Impresszum

© 2011-2016 Háttér Társaság

1132 Budapest, Csanády u. 4/B.
Telefon: (1) 238 0046, (1) 329 2670
Fax: (1) 799 8418
E-mail: hatter@hatter.hu

Adatvédelmi tájékoztató