Az Amerikán belüli kulturális háború kihelyezett hadszíntere lett a távoli Uganda, amelyet keresztény vallási fundamentalisták kísérleti terepként használnak szélsőséges eszméik megvalósítására.
Ultrakonzervatív neoprotestáns amerikai csoportok biztatására helyi vallási közösségek, prédikátorok politikusokkal összefogva kíméletlen hadjáratot indítottak a homoszexualitás totális megsemmisítésére.
A maguk részéről amerikai és más nyugati melegszervezetek is pénzzel, tanácsokkal és a kormányoknál való lobbizással segítik az életfogytiglani bebörtönzés, sőt halálbüntetés fenyegette ugandai homoszexuálisokat.
"A puszta életükről van szó" - indokolta a segítséget a New York-i Astraea Lesbian Foundation for Justice, amely eddig 75 ezer dollárral támogatta az ugandai aktivistákat, s még több adomány összegyűjtését tervezi.
David Bahati kormánypárti képviselő "magánindítványa" szerint életfogytiglani börtönnel büntetnék már pusztán azt is, ha egy férfi csupán megérint egy másikat homoszexuális kapcsolat létesítése céljából.
A külföldet csak a halálbüntetés réme háborította fel, pedig azt csak extrém helyzetekben alkalmaznák, míg az átlagmeleget fenyegető életfogytiglani valójában ugyanúgy kivégzéssel ér fel, csak éppen hosszú kínhalál formájában.
Yoweri Museveni ugandai elnököt többek között Gordon Brown brit és Stephen Harper kanadai miniszterelnök, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter kérlelte személyesen, hogy akadályozza meg a pártjának egyik parlamenti képviselője által beterjesztett indítvány elfogadását.
Museveni elnök a nagy külföldi nyomásra tekintettel külpolitikai kérdéssé nyilvánította a homoszexualitásellenes törvénycsomagot és "további egyeztetést" tartana szükségesnek a parlamenti szavazás előtt, de az önmagukat az obszcén melegellenes gyűlöletbe belelovallt politikusok és prédikátorok nem tágítanak.
Edward Ssekandi házelnök például kijelentette, hogy a parlament "nem hagyja megfélemlíteni magát az elnök (gondolkodási időt kérő) megjegyzései által".
A homoszexuálisok elleni kíméletlen bosszúhadjárat egyik vezetője Martin Ssempa, az ugandai elnöki családhoz és amerikai evangelikál prédikátorokhoz közelálló lelkész, aki azzal fenyegetőzik, hogy milliós tömeget csődít össze a törvénytervezet támogatására.
Ssempa tiszteletes bejelentette, hogy február 17-re milliós tüntetést hív össze, megmutatandó, milyen sokan gyűlölik a melegeket. A prédikátor csököttnek nevezte a nyugati államokat, amiért igyekeznek tiszteletben tartani a melegek elemi emberi jogait és "legfontosabb feladatuknak a szodómia exportját tartják".
Január 15-i kampalai sajtótájékoztatóján a hazai és külföldi újságíróknak a prédikátor olyan, kakiszexes pornóoldalakról letöltött fotókat mutatot, amelyeken szarral összekent férfiak egymás fenekébe dugják az öklüket.
"Azt akarom bemutatni, hogy a homoszexuálisok egymás kakáját eszik, kezüket a végbelükbe dugják, sőt mindenféle deviáns szexuális dolgot a végbelükbe tesznek. Ezt a saját honlapjukon találtam. Ezen a fotón ez a férfi épp evett a másik székletéből, és a szájára keni. Miután ettek a kakiból, ez a férfi belehelyezi a kezét a másiknak a végbelébe. Ezt hívják ökölözésnek, amit a homoszexuálisok 65 százaléka gyakorol" - ecsetelte a melegek devianciáját a prédikátor az "Afrikaiak Egyesüljetek a Szodómia Ellen" feliratú plakát előtt, ahol a vallások közti nagy egyetértés jegyében egy muszlim sejkkel közösen pózolt.
Helyszíni beszámolók szerint a lelkész, aki tehetséges szónok és született előadó (valaha kelet-afrikai breaktáncbajnok volt), szemlátomást nagyon élvezi a hatalmas nyilvánosságot és médiaérdeklődést, amelyet a melegek elleni hajtóvadászata vált ki. Nagyon ügyesen manipulálja a tömeget, olykor kevésbé a szóval, mint inkább hatásos gesztusokkal. Hatásvadász előadásai közben a könnyen befolyásolható tömeg pontosan akkor nevet, akkor zúdul fel vagy undorodik, amikor ő akarja.
Nem habozik a hagyományos afrikai család elleni (nyugati) támadásnak nevezni a homoszexualitást, és civilizációk új összecsapásának nevezni a melegek elleni irtóhadjáratot, amelyben nem riadnak vissza a legaljasabb módszerektől sem.
Kollaboráns lapok segítségével már nemcsak feltételezett melegek, hanem támogatóik névsorát is nyilvánosságra hozták. A Red Pepper című bulvárlapban egy egész oldal jelent meg a melegeket "pénzelő" személyek nevével, lakcímével, munkahelyével, sőt az általuk használt autó márkájával. A cikkben azt hazudják a tájékozatlan olvasónak, hogy a melegaktivisták külföldről havi 780 dollárnak megfelelő apanázst kapnak, ami a helyi átlagbér többszöröse, a GayUganda bloggert pedig azzal vádolják, hogy egy 20 millió dolláros külföldi pénzalapból gazdálkodik.
A Red Pepper megírja az olvasóinak, milyen jelekből ismerhetnek fel egy homoszexualitást a tömegben, és milyen virágnyelvet használnak egymás közt, hogyan szexelnek a melegek.
Az Ugandában kialakult helyzet oka, hogy tavaly márciusban az országba látogatott három neoprotestáns amerikai keresztény aktivista, akiknek a homoszexuálisok "kigyógyíthatóságával" kapcsolatos teóriái az Egyesült Államokban messzemenően diszkreditálódtak: Scott Lively misszionárius, több durva homoszexuálisellenes könyv szerzője, Caleb Lee Brundidge önjelölt exmeleg, aki a homoszexualitásból "kigyógyító" kurzusukat szervez, és Don Schmierer, a melegekbe vallású alapú bűntudatot plántáló, a homoszexualitás imádsággal való gyógyíthatóságát hirdető Exodus International igazgatósági tagja.
A "melegek rejtett és sötét programját", a homoszexuálisoknak a Biblia-alapú értékekre és a hagyományos afrikai családra vonatkozó "fenyegetését" leleplezni hivatott rendezvény keretében három napon át ugandaiak ezrei, köztük rendőrök, pedagógusok és politikusok, hallgatták elragadtatással az amerikaiakat, akiket homoszexualitásszakértőként mutattak be.
Az amerikai látogatók részlekbe menően fejtegették, hogyan lehet heteroszexuálissá változtatni a melegeket, milyen sűrűn szodomizálják meg meleg férfiak a tizenéves fiúkat, mennyire a "Gonosz intézménye" a melegmozgalom, amelynek célja a házasságon alapuló társadalom legyőzése és a szexuális promiszkuitás kultúrájával való felváltása.
Az uszítás hamar meghozta gyümölcsét: néhány hónappal később egy addig ismeretlen ugandai politikus sokak hozsannázása közepette "Anti-Homosexuality Bill of 2009" néven törvénycsomagot terjesztett be, amely akasztással fenyegeti a melegeket. Bár az amerikai prédikátorok kénytelen-kelletlen immár elhatárolódnak a nemzetközi felháborodást keltő törvénytervezettől, a márciusi konferencia szervezői elismerik, hogy tevékenyen közreműködtek az indítvány megszövegezésében.
Ugandai emberi jogi aktivisták szerint az amerikai keresztény aktivisták alábecsülték az afrikaiak homofóbiáját, olyan tűzre öntöttek olajat, amelyet most nem tudnak eloltani, s olyan láncreakciót indítottak útjára, amelyet már nem tudnak befolyásolni, amelynek beláthatatlanok a következményei.
Jogvédők attól tartanak, hogy az új törvény a már eddig is számtalan módon zaklatott homoszexuálisok meglincselésére sarkallhatja az embereket, akik már most is agyonvernek személyeket akár olyan apró bűncselekményért, mint egy cipőlopás.
Ugandában már évek óta rendkívül nagy a konzervatív keresztény csoportok befolyása. Az ember lépten-nyomon a bigott vallásosság külső jegyeibe ütközik, kezdve a repülőtérrel, ahol Jézust dicsőítő énekek fogadják a látogatót, a parlamenti irodák ajtajáig, rajtuk az Isten áldja Ugandát! matricával, és egy olyan elnökfeleséggel, aki a szüzességellenőrzés bevezetésével vette volna fel a harcot az AIDS ellen.
Ugandában termékeny talajra hullottak az előző amerikai kormány vallásalapú családpolitikai tanításai, a konzervatív Bush-kormányzat dollármilliókkal támogatta az ottani önmegtartóztatási programokat. Az ország mágnesként vonzza az amerikai neoprotestáns prédikátorokat, akiknek számos vezéralakja megfordult ott, hirdetve a homoszexualitásellenes demagógiát. 2008-ban Ugandába látogatott saját homofób üzenetével a később Barack Obama beiktatási ceremóniájával híressé vált Rick Warren tiszteletes is, aki akkor a pedofíliával mosta össze a homoszexualitást.
A meleg- és Nyugat-ellenes ugandai uszítók önbizalmát mérhetetlenül megnövelte, hogy jelentős olajmezőket fedeztek fel nemrég az országban, aminek eredményeként Uganda egyre kevésbé függ a külföldi kormányok jóindulatától.
Hatter.hu