Argentínában keresett menedéket az Egyesült Államokban tomboló jobboldali, fundamentalista hullám, az általuk „fasizálódásnak" nevezett vallási fanatizmus, melegellenes hisztéria elől egy New Yorkban élő kétgyermekes homoszexuális férfiházaspár.
„Ha nem teszünk valamit, az Egyesült Államok teljesen a fasizmus irányába sodródik" – mondta a Comunidad Homosexual Argentina argentin melegszervezet Buenos Aires-i székházában két gyermekével a térdén a pár argentin tagja, Martin Farach-Colton, akinek szülei negyven évvel ezelőtt paradox módon épp az Egyesült Államokban kerestek menedéket, amikor Juan Carlos Onganía (1966-69) diktátor pribékjei elűzték az országból a tudós családfőt.
A mintaszerű pár immár törvényes házasságban él, két gyermekkel, egy ikerpárral, amelyet 2000-ben hozott világra egy, a két férfi valamelyikének – találomra kiválasztott tagjának - spermájával megtermékenyített béranya.
A gyermekáldás után áhítozó férfipárnak egy kevés anyai ösztönt érző barátnőjük, egy írónő adományozta oda petesejtjét, amelyet egy, a méhét pénzért bérbeadó másik nő, egy speciális ügynökség által kiközvetített béranya hordott ki a méhében.
A két férfi egy pénzérme feldobásával, fej vagy írás alapon döntötte el, hogy melyikük spermájával termékenyítsék meg az ajándékba kapott petesejtet, amelyből végül egy ikerpár, Julia és Lucas született 2000. június 9-én Bostonban. A babákat már születésükkor a két férfival, mint az 1-es és 2-es számú apával anyakönyvezték.
A 41 éves, orvos és informatikus Martin Farach és egy évvel idősebb társa, Andrew Colton, egy amerikai zenekritikus és újságíró, a kanadai Torontóban kötött szabályos házasságot. Vezetéknevüket egyesítették, így most Martin Farach-Coltonnak és Andrew Farach-Coltonnak hívják őket. Már 19 éve élnek együtt.
Az új hazát kereső meleg házaspár választása azért esett a liberális szellemű Buenos Airesre, mert az egyetlen latin-amerikai nagyvárosként 2002 óta törvényesnek ismeri el egynemű személyek párkapcsolatát. Minthogy rendelkeznek az összes szükséges okmánnyal, a homoszexuális férfi házaspár ugyanazokat a jogokat élvezi itt, mint bármely más, hagyományos házaspár. Gyerekeiket már beíratták egy helyi kétnyelvű iskolába, ahol állítólag semmi problémájuk nem fakad abból, hogy két apjuk van.
Biológiai anyjuk a szokatlan összetételű család barátja maradt, így a gyerekek kezdettől fogva látnak maguk előtt egy női modellt is, bár nem anyjukként tartják számon őt. Juna Carlos Voinovich, a gyerekek pszichoanalitikusa szerint a kicsik kiegyensúlyozott pszichoszexuális fejlődését semmi sem veszélyezteti, szerinte a gyermekeknek nem okvetlenül anyára, hanem törődő felnőttekre van szükségük.
Martin és Andrew 1986-ban ismerkedett össze. Az argentin fiú már az elején fogva közölte kedvesével, hogy minden áron gyermeket akar. Később még választás elé is állította párját: „vagy gyerek, vagy a válás!". A párnak végül választania kellett az örökbefogadás és a saját gyermek között, s ez utóbbi mellett döntöttek. Petesejtet egy katalógusból is választhattak volna, de végül írónő barátjuk ivarsejtjét vették igénybe.
A gyermekvállalás végül teljesen simán, bár egy váratlan fordulattal zajlott le: egy kissé sokkolta őket, amikor megtudták, hogy ikreik születnek. A béranya azonban ezt is tudomásul vette és gondos anyaként hordta ki a fejenként 3,5 kilóval megszülető ikreket. „Az egész folyamat nagyon szép és élménydús volt" – mondta Martin, aki párjával együtt ott volt a nőgyógyászati vizsgálatokon, jelen voltak a szülésnél is, sőt orvos lévén Marin személyen húzta ki a bérmama hasából az elsőként világra jövő Júliát.
A gyermekek biológiai anyja nem egy kimondott anyatípus, nem szereti a kisbabákat, és nem kell tartani attól, hogy egy napon majd igényt támaszt a gyerekekre. A báranyának – a Harvard egyetem egy laboránsnőjének – már van két gyermeke.
A két gyermekét nevelő homoszexuális házaspár azt mondja, hogy nincs bennük semmi különös, „semmi egzotikus", ők egy „halálosan unalmas család", teljesen átlagosak, tele a szokásos hétköznapi dolgokkal.
Martin nem aggódik gyermekeik szexuális irányultsága miatt, szerinte a szülőknek nincs beleszólása az ügybe. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az ő szülei „nagyon is heteroszexuálisok", hat gyerekük van, ő mégis színtiszta homoszexuális lett. Neki és párjának csak az a fontos, hogy a gyerekeknek ne essen bántódásuk szüleik miatt, később pedig felnőttként boldogok legyenek a maguk által választott pár oldalán.
Az ikrek úgy különböztetik meg két apjukat, hogy az egyiket spanyul ’papi’-nak, a másikat angol ’daddy’-nek hívják. A gyerekek az argentin főváros Belgrano nevű negyedének egy jóhírű iskolájába járnak, miután egy Palermo negyedbeli tanintézet elutasította őket más szülők esetleges negatív reakcióitól tartva.
Mivel Martin rokonai is sorra visszatelepülnek, és mivel eluralkodóban van a gyűlölet Amerikában, a pár úgy döntött, hogy végleges letelepedési helyszín után néz a toleráns és kozmopolita szellemű Buenos Airesben, amely Latin-Amerika városai közül elsőként ismerte el az egyneműek bejegyzett élettársi viszonyát.
A homoszexuális mintacsalád Buenos Aires-i bemutatkozásának időszerűséget adott, hogy az argentin parlament a világ leghaladóbb – a teljes öröklést és az adoptálást is lehetővé tévő - élettársi törvényének elfogadására készül.
hatter.hu