Ellenzi a melegjogokat a Nobel-békedíjas elnöknő

Példátlan módon az elemi emberi jogoknak a melegektől való megtagadása mellett foglalt állást egy Nobel-békedíjas személyiség, Ellen Johnson Sirleaf libériai elnöknő, akit a nők jogai melletti kiállásáért és Afrika első női elnökeként tüntettek ki tavaly a világ legrangosabb (ember jogi) elismerésével. Az amerikai kormány aggodalmának adott hangot a libériai helyzet miatt, de még nem fenyegette meg segélyek elvonásával a felszabadított amerikai rabszolgák által 165 éve alapított kis nyugat-afrikai országot. A monroviai parlament előtt fekszik két olyan törvénytervezet is, amely a most még enyhe büntetéssel járó szabálysértés helyett bűncselekménnyé nyilvánítaná a homoszexualitást; az egyiket a háborús bűnökért nemzetközi törvényszék előtt felelő Charles Taylor exelnök felesége terjesztette elő.

"Vannak bizonyos társadalmi értékeink, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi olyannak szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk" - mondta a The Guardian című brit lapnak az önelégülten, karba tett kézzel hátradőlő 73 éves politikus egy interjúban, amelyet a libériai látogatáson tartózkodó Tony Blair volt brit miniszterelnökkel, a homoszexuálisok nagy-britanniai emancipációjának kezdeményezőjével az oldalán adott. A megalkuvó Blair, aki a "jó kormányzás" propagálása céljából járja Afrikát egy saját maga alapította kezdeményezés vezetőjeként, csak lapított Sirleaf mellett, amikor az védelmébe vette a melegeket kriminalizáló libériai törvény(tervezeteke)t, és szép szavakkal, de gyakorlatilag azt mondta a volt brit kormányfőnek, hogy kussoljon az ügyben, amely nem tartozik rá.

Ez az első eset, hogy 14 évig tartó polgárháború után, 2006-ban Afrika első női elnökeként beiktatott és tavaly újabb hat évre megválasztott egykori békeharcos személyesen foglalt állást az egész Fekete-Afrikában heves érzelmeket kiváltó témában. Szóvivője útján már korábban tudatta, hogy "soha" nem fog aláírásával törvényerőre emelni olyan jogszabályt, amely dekriminalizálja a homoszexualitást. A téma azután került napirendre Libériában is, hogy Barack Obama amerikai elnök kormánya a melegek felszabadítását tűzte ki célul az elnyomó Fekete-Afrikában, és a nagyvonalú segélyek megvonásának lehetőségét lebegteti arra az esetre, ha ezek az országok nem hagynak fel a melegek üldözésével.

A The Guardianben hétfőn megjelent interjú nyomán az amerikai kormány egyik legkedvesebb külföldi vezetőjét volt kénytelen megdorgálni a homoszexuálisokat kriminalizáló törvények védelmezése miatt. Victoria Nuland, a külügyminisztérium szóvivője "bizonyos meglepetésének és aggodalmának" adott hangot kedden a libériai elnöknő megnyilatkozása kapcsán, hozzátéve: vizsgálják, hogy pontosak-e a libériai helyzetről szóló sajtótudósítások. A szóvivő nem bocsátkozott találgatásba arról, hogy megkurtítják-e azt a 211 millió dolláros segélycsomagot, amelyre a világ egyik legszegényebb országának számító Libéria javára kért engedélyt a Kongresszustól az Obama-kormány az idei évre. Megerősítette azonban, hogy az Egyesült Államok továbbra is védelmezi a melegek jogait, és ha valóban szó van Libériában bármely csoportot jelentősen diszkrimináló jogszabályról, azt tekintetbe kell venni a kétoldalú kapcsolatokban.

Az érvényben lévő libériai btk. nem nevesíti a homoszexualitást, csak az "akaratlagos szodómiát", amelyet szabálysértésként egy évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni, és eddig nemigen hurcoltak meg senkit. Az egyik szigorító törvénytervezet, amelyet Clarence Massaquoi képviselnő, öt év börtön fenyegette bűncselekménnyé nyilvánítaná a homoszexualitást, és még azokat is büntetné, akik bátorítanák vagy elősegítenék mások homoszexuális kapcsolatát. Ennél is keményebben, 10 évig terjedő börtönnel büntetné a melegeket egy másik indítvány, amelyet Jewel Taylor volt first lady, a háborús bűnökért jelenleg a hágai ENSZ-törvényszék előtt álló Charles Taylor volt libériai elnök felesége terjesztette elő. Az ellenzéki szenátor feltételezhetően a férje által elkövetett rettenetes bűncselekményekről akarja elterelni a figyelmet a melegek ellen indított hadjáratával.

A melegjogok védelmének amerikai meghirdetése, főleg pedig egy kicsiny melegjogi szervezet, a Movement for the Defense of Gays and Lesbians in Nigeria (MODEGAL) közelmúltbeli megalakulása óta Libériában magasra csapott a homofób hisztéria, az amerikai lmbt-doktrína meghirdetése után az újság melegellenes vezércikkeket kezdtek közölni. A nyilvánosság elé lépő melegcsoport aktivistáit kétszer is feldühödött csőcselék kergette el az egyetemről, ahol előadást akartak tartani; Leroy Archie Ponpont, a melegcsoport vezetőjét a rendőrség kompon volt kénytelen kimenekíteni egy tengerparti rádióstúdióból, miután többszázfős ellenséges tömeg gyűlt ott össze a reggeli adásban való szereplése miatt; Ponpon édesanyjának házát felgyújtották és a földdel tették egyenlővé; egy másik vezető, Abraham Kamara kislányát elcsapták az iskolából, mert apja vezetéknevét viseli; Kamarát eltaszította magától vallási gyülekezete is.

Míg a homoszexualitás tabutéma volt, a melegek titokban aránylag háborítlanul élték az életüket Libériában, újabban azonban egyre több ellenséges megnyilvánulással, atrocitással szembesülnek. Linda Thomas-Greenfield monroviai amerikai nagykövet már fél bármiféle nyilatkozatot tenni a melegek jogai ügyében, attól tartva, hogy csak tovább fokozza a melegellenes gyűlöletkeltést, főleg úgy, hogy a helyi sajtó gyakran kiforgatva adja vissza a szavait. Úgy tűnik, hogy a súlyos történelmi fejlődési deficittel küszködő fekete-afrikai országokat ugyanúgy felkészületlenül érte a cizellált nyugati demokráciamodellel való szembesülés, mint a kommunizmus alól felszabadult Kelet-Európa csökött demokráciáit.

Hatter.hu

Hirdetés

Impresszum

© 2011-2016 Háttér Társaság

1132 Budapest, Csanády u. 4/B.
Telefon: (1) 238 0046, (1) 329 2670
Fax: (1) 799 8418
E-mail: hatter@hatter.hu

Adatvédelmi tájékoztató