Az elmúlt hetek gyűlölethadjárata után rettegésben élnek az ugandai melegek, akik közül sokan nem mernek kimenni a lakásukból. Egyesek a bujkálást, mások a külföldre menekülést fontolgatják. Az afrikai országot valóságos hadszíntérré változtatták az amerikai vallásos jobboldal eszmei és pénzbeli támogatását élvező homofób csoportok.
A félelem légköre ellenére melegek egy csoportja kedden nyilvános demonstrációt tartott Kampalában a puszta létezéshez való jogukat követelve. A tüntetők - egy kivételével mind hagyományos ugandai férfi népviseletbe öltözött leszbikusok – arról számoltak be, hogy lépten-nyomon sértegetik, gyalázzák őket átlagemberek és vallási vezetők.
Az egyik tüntető, a leszbikus Victor Musaka elmondta, hogy egy lelkész és gyülekezete nyilvánosan metelenre vetkőztette és sértegette, miközben úgymond ki akarták űzni belőle az ördögöt. Egy másik leszbikus aktivista, Jacqueline Masha, akihez szintén olyan sértegetéseket vágtak a fejéhez, mint „disznó”, „alávaló” vagy „ugandaiatlan”, követelte a homoszexualitás dekriminalizálását, a törvény általi védelmet.
Bár az ugandai törvények hét évig terjedő börtönnel fenyegetik a homoszexualitást, egyelőre nincsenek ismert elítéltek. Ez azonban a jövőben könnyen megváltozhat, ha valóra válnak az elmúlt hetek boszorkányüldözését szervező vallási fundamentalisták reményei.
Az ugandai melegek attól tartanak, hogy küszöbön állnak a tömeges letartóztatások, amelyekkel már nyíltan fenyegetőzött is a kormány egy tagja. Félő, hogy a március elejei háromnapos szeminárium és a három televíziós csatorna által is élőben közvetített március 15-i sajtóértekezlet, amelyen állítólag megtért melegek gyakoroltak bűnbánatot és figyelmeztettek az iskolákban folyó állítólagos „homoszexuális toborzás” veszélyeire, csak az első sortűz volt a melegek elleni hadjáratban.
A homoszexualitás futótűzként terjed az iskolákban – ezzel a mottóval riogatták fundamentalisták a tájékoztatlan szülőket a március 5-7-i homofób konferencián, amelyet a vallás leple alatt rendeztek egy fényűző kampalai Triangle szállodában.
Jól szervezett homoszexuális gépezet próbálja meg átvenni a hatalmat Uganda fölött, súlyos csapást mérve az egyénekre, a családokra és a társadalomra – hangoztatta a háromnapos gyűlöletszemináriumot szervező Family Life Network (FLN), egy 2002-ben alakult civil szervezet, amely az „ugandai családi értékek és erkölcsök helyreállítását” tűzte ki céljául.
A fizetős szemináriumról kiadott sajtóközlemény szerint azon Martin Ssempa, a Makarere Community Church lelkésze élesen támadta a melegek, a nők és a HIV-pozitívok jogait. A homofób vallási közösség vezetője kertelés nélkül kijelentette, hogy „ebben az országban semmiféle jogot nem élvezhetnek a homoszexuálisok”. E szavak nem meglepőek Ssempától, hiszen ő szervezte különféle vallási felekezetek 2007-es kampalai nagy melegellenes tüntetését, amelyen egy másik vallási vezető kijelentette, hogy „halálra kell éheztetni a homoszexuálisokat”.
Az afrikai országok nyomorúságos anyagi helyzetét kihasználva az amerikai vallási jobboldal az utóbbi nyolc évben egyre erőszakosabban exportálja a térségbe odahaza nehezen érvényesíthető homofób ideológiáját, amelynek elfogadását a pénzügyi segítség feltételéül szabja.
A háromnapos kampalai gyűlöletorgián az Egyesült Államokból három vezető homofób vallási figura is hergelte a hallgatóságot, köztük a holokauszttagadóként ismert Scott Lively, a Defend The Family keresztény szervezet elnöke, egyik társszerzője A rózsaszín horogkereszt című pamfletnek, amely megpróbálja a homoszexuálisok nyakába varrni a nácizmust.
A szervezők felvonultatták Don Schmierert, az Exodus International nevű melegtérítő vallási szervezet igazgatóságának tagját és egy „dísznégert”, egy állítólagos megtért afroamerikai homoszexuálist, egy bizonyos Caleb Lee Brundidge-et, aki egy másik „gyógyító” szervezetet, a International Healing Foundation-t képviselte.
Cary Alan Johnson, az IGLHRC nemzetközi meleg emberi jogi szervezet igazgatója közleményben ítélte el a homofób ideológiai behatolást Afrikába, a „gyarmatosításnak ezt az új formáját”.
A szervezők befolyásos személyiségeket – szülői szervezetek vezetőit, pedagógusokat, köztisztviselőket, politikusokat, tanácsadókat, vallási vezetőket – hívtak meg a kampalai konferenciára, amelyen a homoszexuálisok elleni hajtóvadászatra buzdítottak.
A gyűlölet ideológiáját mindazonáltal nem adták ingyen, hiszen a gyűlölködés üzlet is: a jelenlévőknek részvételi díjat kellett fizetniük, ezen kívül pénzbe került minden egyéb kiegészítő szolgáltatás, így a konferencia kellékei, a propagandaanyagok is.
A homofób amerikai prédikátorok lelkendező beszámolókkal tértek vissza Ugandából, amelyet kiváló terepnek tartanak arra, hogy maradéktalanul megvalósíthassák emberellenes ideológiájukat. A holokauszttagadó Scott Lively például javasolta az ugandai hatóságoknak, hogy a bebörtönzött melegeknek tegyék lehetővé a választást a börtön és a terápia között – egy olyan terápia választását, mint amilyennek a segítségével állítólag ő maga is kigyógyult alkoholizmusából és vallási aktivistává vált ittas vezetés miatt történt 1985-ös letartóztatása után.
Lively, aki néhány éve Lettországban is életre hívott egy homofób vallási szervezetet, az Őrök a Falakon-t (Watchmen on the Walls), homofób mintaországként állította be Ugandát, ahol a lakosság – szerinte – sokkal fogékonyabb a „családi” és „vallási” értékekre, mint például az amerikai. Az önimádó Lively ömlengő beszámolót írt ugandai tartózkodásáról, amelynek során valósággal sztárolták őt: számos előadást tarthatott, időnként többezres diákság előtt, befolyásos személyiségekkel találkozhatott és ölében hordta őt az ugandai média. Büszkén mesélte, hogy a televízióban az ő részvételével hívták fel a szülő figyelmet az UNICEF egy iskolai brosúrájára, amely normális jelenségként tünteti fel a homoszexualitást a diákoknak.
Lively beszámolójából azonban kitűnik, hogy a homofóbok minden erőfeszítése ellenére valóban „virágzik” a homoszexualitás Ugandában; tanárok, lelkészek és tanácsadók arról számoltak be a külföldi résztvevőknek, hogy „a fiatalság körében” növekvőben van a homoszexualitás, beleértve a fiúk fiúk általi megerőszakolását az internátusokban és a leszbianizmus terjedését az állami iskolákban.
Legalább az egyik állami iskolában a földalatti melegmozgalomnak sikerült beszervezni két lányt, akik elérték, hogy az év végére összesen 13 lány vallotta magát leszbikusnak az iskolában. Gyakori a „pederasztia” is, annyira, hogy Lively ott-tartózkodása alatt a rádiókban épp egy társadalmi célú hirdetésben intették óva az ifjakat a cukrosbácsiktól. Tehetős európai és amerikai férfiak pénzzel és ajándékokkal veszik rá a homoszexualitásra az ugandai fiúkat, akik pénzüket fitogtatva társaik körében is terjesztik a gyakorlatot. Ugandában, ahol sokan napi kevesebb mint 5 dollárból élnek, nem kerül sokba a fiatalok megrontása – írta a prédikátor.
Lively beszámolója szerint az ugandai homofób hadjárat főszervezője, Stephen Langa, az FLN vezetője bízik abban, hogy a kampány eredményeként az elkövetkező hetekben „jelentősen megjavul a nemzet erkölcsi állapota és a társadalom minden rétegében élénkül a családbarát aktivizmus”.
Lively, mint mondta, imádkozik azért, hogy valóra váljon egy befolyásos kampalai megfigyelő jóslata, miszerint a Family Life Network és amerikai támogatói által elkezdett kampány „valóságos atombomba lesz a melegmozgalom elleni hadjáratban”.
Ha a hadjáratnak nem is lesz olyan hatása, mint egy atombombának, Scott Lively mindenesetre új piacot talált rettenetes ideológiája és jó pénzért terjesztett könyvei számára. A próféta máris sürgős felhívásban kért adományokat híveitől ahhoz, hogy Afrikában is osztogathassa könyvét, amelyben hét lépcsőben ad tanácsot a szülőknek ahhoz, miként tehetik immunissá gyermeküket a homoszexuális toborzással szemben (Seven Steps to Recruit-Proof Your Child).
Hatter.hu