Homoszexualitás az indiai filmben

Barátság (Dostana) címmel az indiai film fellegvárában, Bollywoodban is elkészült az első nagy költségvetésű romantikus melegkomédia, méghozzá élvonalbeli színészekkel részvételével, a legelismertebb producer bábáskodásával. Karan Johar szerint filmje a maga könnyed, szórakoztató módján kikövezi az utat egy Brokeback Mountain-típusú bollywoodi produkció előtt.

A filmben két ízig-vérig macsó pasi homoszexuálisnak tetteti magát, hogy abban a lakásban maradhassanak, amelyet csak lányok bérelhetnek, a harmadik lakó ugyanis egy lány, akire mindketten hajtanak. A Barátság a floridai Miamiban játszódik és kritikusai szerint nem nevezhető éppen áttörésnek a melegtémában. Még a szereplők is heteró bollywoodi szupersztárok, bár egyikük, John Abraham nyíltan kiállt meleg barátai és meleg rajongótábora mellett.

Tíz évvel ezelőtt hindu fundamentalisták még megtámadták azokat az indiai mozikat, ahol le merték vetíteni a homoszexualitás témájával komolyan foglalkozó első nagyobb indiai filmet. Deepa Mehta kanadai-indiai rendező Tűz (Fire) című alkotása, amely két középosztálybeli delhi háziasszony szerelméről szól, átment a cenzúrán, de a szélsőséges csoportok az indiai kultúrával és hagyományokkal szembenállóként bélyegezték meg. A filmet pár hónappal később ismét műsorra tűzték és gond nélkül vetítették, ám a bollywoodi producerek azóta is úgy óvakodtak a téma mélyebb tárgyalásától, „mint a tűztől”, maradtak az olcsó poénok és az ósdi sztereotípiák mellett.

A Dostanában meglepetésre a bollywoodi álomgyár első számú szupersztárjai, félistenei vállalták a fő szerepeket, köztük a gyönyörű testű John Abraham, akit egyes fórumok a világ tíz legjobb pasija közé sorolnak, s aki egy strandjelenetben többet mutat meg testéből, mint bármely más vezető indiai férfiszínész valaha is (magyarán: alsónadrágra vetkőzik). (A producer szerint vajh miért ne mutogathatná a testét, ha az egyszer gyönyörű...?)

John Abraham szerint a film merő móka és kacagás, a forgatás során mégis gondosan ügyeltek arra, hogy ”egyetlen közösség se érezze sértve magát”. A film kapcsán a bollywoodi szupersztár ráadásul nem is rejtette véka alá, hogy támogatja a meleg közösséget. „Minden hatalmat nekik! (...) Én tisztelem meleg rajongóimat és vannak meleg barátaim” – mondta egy interjúban.

Óvatosabban nyilatkozott és a hatályos törvények betartására intette a melegeket Abraham filmbéli partnere, Abhishek Bachchan, az első számú indiai filmcsillag, Aishwarya Rai férje, aki maga is az egyik élvonalbeli férfisztár Indiában.

A komédia helyenként meglehetősen sztereotip módon ábrázolja a homoszexuális férfiakat, de a témát eddig szigorú tabuként kezelő és a homoszexualitást törvényileg üldöző Indiában ez is nagy áttörés. Karan Johar producer szerint indiai körülmények között a Dostana ugyanolyan bátor film, mint a Túl a barátságon Amerikában, s a két férfisztár részéről ugyancsak nagy bátorságra vall, hogy vállalták a főszerepet a Tarun Mansukhani rendezte vígjátékban, ráadásul teljes odaadással tették a dolgukat. Amikor Madhur Bhandarkar nemrégiben színészeket keresett ‘Fashion' című filmjéhez a homoszexuális divattervezők szerepére, az ajánlatot tucatnyi filmszínész utasította vissza.

Indiai melegaktivisták szerint bár a Dostana tele van közhelyes ábrázolásokkal, mégis nagy szó, hogy első ízben egy indiai filmben heteró pasik már ki merik magukat adni melegnek, amire korábban nem volt példa. A Dostana a sztereotípiák ellenére is óriási szolgálatot tesz, mert tudatosítja a nézőkben a melegek puszta létét, továbbá azt, hogy ezek az emberek sem valamiféle szörnyszülöttek, sőt például John Abraham szerepeltetése kimondottan cáfolja azt a közhelyet, hogy a melegek nőiesek. Azzal, hogy Boman Irani (a filmbéli meleg lapkiadó) nyíltan sóvárog John iránt, azt mutatja, hogy egy férfi is lehet a vágy tárgya, de a legfontosabb üzenete a filmnek még is az, hogy az édesanya elfogadja fia (vélt) homoszexualitását.

A filmet, amely a producer szerint ”vidám, de nem sértő”, elővigyázatosságból az amerikai Miamiban forgatták, s a két ízig-vérig macsó egyebek közt azzal juttatja kifejezésre tettetett homoszexualitását, hogy csicsás ingekben és kézenfogva flangálnak a floridai strandon. (De még öltönyösen, aktatáskával is karon fogják egymást.) Karan Johar azt állítja, hogy (e közhelyes jelenetek ellenére) filmje sehol sem sérti a melegeket, s bár szórakoztató módon tárgyalja a homoszexualitást, de ez nem megy az emberi méltóság rovására.

A hősnő szerepét az egyik legszebb és leghíresebb indiai színésznő, Priyanka Chopra volt szépségkirálynő alakítja, de szerepel benne egy másik női szupersztár, Shilpa Shetty is, míg Bobby Deol a férficsillagok számát gyarapítja. Egy meleg lapkiadó szerepét vállalta egy másik vezető bollywoodi sztár, Boman Irani, aki a filmben munka ürügyén keresi fel a lányt, de valódi célja meglesni a két, melegnek vélt pasit. A fő üzenetet azonban az egyik álmeleg pasinak a turpisságba be nen avatott édesanyja hordozza, aki először megdöbben fia „nem hagyományos szexuális irányultságán”, de aztán áldását adja a vélt szerelmi kapcsolatra.

Az első igazi melegfilm Indiában egy 12-perces rövidfilm volt, amely az egyik legismertebb indiai meleg regényíró, R. Raja Rao elbeszélése alapján készült. Az 1996-os BOMgAY-t bemutatták fesztiválokon és magánvetítéseken, a média is felfigyelt rá, de soha nem került a mozikba.

A regény és a Riyad Wadia rendezte film a bombay-i Victoria pályaudvar fenséges illemhelyein játszódik. Egy mindenre kész színész, Rahul Bose még arra is hajlandó volt, hogy a passzív fél szerepét alakítsa egy homoszexuális aktusban. Az imázs nélküli színész nem ismer gátlásokat, bármikor letolja a nadrágját a kamera előtt és bármilyen szexuális aktusra hajlandó. Mint mondja, azért, mert nem befutott színész, „nincs imázsa” és így veszítenivalója sem.

Nincs az az obszcén szerep, amit ez az önmagát marginálisnak valló színész el ne vállalna: ha kell, anyaszült meztelenül mutatkozik (Split Wide Open), beszélget a péniszével (Pyaar Ke Side Effects), maszturbál (English August), megpróbálja elveszíteni szüzességét (Mumbai Matinee) vagy – merőben csak kedves barátja, a rendező kedvéért - letolja a gatyáját és hagyja magát seggbe kúrni (BOMgAY). Szexuális színezete van másik két filmjének is (Bombay Boys, Everybody Says I'm Fine).

Karan Johar, a Dostana producere már 2003-ban megpróbálkozott a melegtéma feldolgozásával, de a Kal Ho Na Ho (Talán sosem jön el a holnap) című produkció főszereplői még nem mentek el odáig, hogy melegnek adják ki magukat: a cselekmény fő poénja abból állt, hogy tévesen melegnek nézték őket.

A filmben egy bejárónő rajtakapja gazdáját egy másik férfival az ágyban és szentül meg van győződve arról, hogy gazdája homokos lett, a férfiak szerelmesek egymásba.

A kasszasikerben Shah Rukh Khan, a metroszexuális szupersztár és egy másik vezető indiai színész, Saif Ali Khan szemérmetlenül, minden visszafogottság nélkül alakítja az erősen homoszexuális színezetű karaktereket.

Shah Rukh Khan, az első számú indiai férfisztár, számos csibészfilm és hősi eposz izmos főszereplője, Aman Mathur szerepében megismerkedik Rohittal (Saif Ali Khan), a gazdag, de félénk manhattani indiaival.

Egy átmulatott éjszaka után, amelyben berúgtak, Rohit ágyában ébrednek, s a gazdag férfi házvezetőnője, egy idősebb indiai hölgy, meglátja őket az ágyban és azt hiszi, hogy gazdája homokos lett.

Ez a kétértelmű helyzet könnyedén végigvonul az egész filmen, s nem sértő a melegekre sem. A nézők felnevetnek, valahányszor meglátják a bejárónő ámuló arcát.

A Dostanához hasonlóan a Kal Ho Na Ho is Amerikában - New York indiai közösségében -játszódik, s egyik erőssége a zenéje. A rendező, Nikhil Advani nagyon nyitottan felvilágosultan nyilatkozott a homoszexuálitásról egy interjúban.

Advani „csodálatos szexuális alternatívának” nevezte a homoszexualitást, amelyet senkinek sincs joga megbélyegezni. Tagadta, hogy sértő módon ábrázolta volna a homoszexualitást és azt mondta, hogy soha nem akarta kifigurázni, karikírozni, kigúnyolni a melegeket.

A rendezőnek bevallottan sok homoszexuális barátja van. Örül annak, hogy a két nagy sztár vállalta a szerepét és boldog lenne, ha tudná, hogy filmje segített némelyeknek felvállalni másságukat.

Karan Razdan 'Girlfriend' című 2003-as produkciója kickboxoló, férfigyűlölő gyilkosnak festi le a főszereplőnőt, aki szabad idején vízvezeték-szerelői hajlamainak hódol. A fő mondanivalóként egy jófiú megpróbálja a „megtéríteni” a rosszlányt. Bár a Shiv Sena fundamentalista szervezet megpróbálta ezt is betiltatni, a hűhó csak nagy ingyenreklámot jelentett a filmnek, amelyre özönlött a férfiközönség a mozikba.

Az amerikai 'Philadelphia' indiai megfelelőjének tekinthető a 'My Brother Nikhil' c. film (2006), amely kivételesen mellőzi a közhelyeket és tisztességesen ábrázolja a fiú melegségével és HIV-fertőzöttségével szembenéző családot. Az Onir nevű rendező filmje azonban nélkülözte a nagy sztárokat, ezért a kritikusok dícsérete ellenére sem vonzott tömegeket a mozikba.

A homoszexualitás témáját érinti Amol Palekar veterán bollywoodi sztár, színészből lett rendező új filmje, a Quest (Keresés) is. A film azzal kezdődik, hogy egy feleség megtudja, férjének viszonya van egy másik férfival.

Palekar rá akarja kényszeríteni az álszent indiai társadalmat, hogy őszintén szembenézzen ezzel a kérdéssel, amelyet hajlamos a szőnyeg alá söpörni. - Az emberek természetellenesnek tartják a homoszexualitást, pedig nem az – jelentette ki az 1960-70-es évek jelentős indiai filmszínésze.

Az indiai álomgyárban, Bombayben készült filmek gyakran poénkodnak a melegek rovására. Palekar filmje komolyan foglalkozik a témával: a feleség vívódik, vajon másként reagált volna-e, ha férje egy nővel tartott volna fenn házasságon kívüli viszonyt.

A férfiak közti első csók Manesh Dattani 'Mango Souffle' című filmjében csattant el, igaz, a víz alatt. A 2002-es produkcióban egy férfi megküzd a homoszexualitásával.

Nem kifejezetten a homoszexualitásról szól, de több ponton ezt a témát is érinti minden idők egyik legnagyobb indiai filmje, a Manish Jha rendezte 'Matrubhoomi', amelynek alcíme Egy nemzet (vagy ország) nők nélkül.

A 2003-ban forgatott indiai-francia filmnek van egy gay guy-ként megjelölt szereplője, akit egy Imran nevű ismeretlen színész alakít. Imran egy transzvesztita, aki nőnek öltözve nőpótlékot kínál a falusi színpadon az őrjöngő férfiközönségnek. Homokos a filmben a házasságközvetítő, Jagannath panditji (Piyush Mishra) is.

A történet a nem túl távoli jövő Indiájában, a „nők nélküli országban” játszódik, ahol a szexuálisan begerjedt férfiak kénytelenek pornográfiával, más férfiakkal és állatokkal beérni. A kielégületlen pasik pornót nézni járnak össze vagy férfibajadérok (nőnek öltözött indiai táncosok) erotikus, kihívó showműsorát nézve őrjöngenek. A film egyik jelenetében a pornót néző férfiak egyike felajzottan az istállóba megy, ahol jobb híján egy tehenet hág meg.

A drámai nőhiányt kihasználják szélhámosok is, akik fiúkat öltöztetnek be lánynak és adnak el feleségnek. (A Matrubhoomi egyik jelenetében szertartás közben derül ki a menyasszonyról, hogy valójában fiú…)

Hatter.hu

Hirdetés

Impresszum

© 2011-2016 Háttér Társaság

1132 Budapest, Csanády u. 4/B.
Telefon: (1) 238 0046, (1) 329 2670
Fax: (1) 799 8418
E-mail: hatter@hatter.hu

Adatvédelmi tájékoztató