pénisszel "homokozik" a Csendes-óceán
felszínén Mexikó partjainál
A két szerelmeskedő zsiráf, hancúrozó bálna, vagy éppen összetapadó szitakötő érdekes, de elvileg nem különösebben meglepő látvány, egy oslói kiállításon azonban ezek a jelenetek sokakat sokkolnak: ugyanis azonos nemű állatok szerelmét mutatja be 2007. augusztus 19-ig a norvég főváros természettudományi múzeuma.
A szervezők szerint ez a kiállítás az első a maga nemében. "A homoszexuális kapcsolatban élő embereket gyakran azzal bírálják, hogy kapcsolatuk +természetellenes+, ezért úgy gondoltuk, tudományos intézményként bemutatjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz" - mondta Geir Soeli, a kiállítás szervezője.
"Mindenki azt gondol a homoszexuális kapcsolatról, amit akar, de azt az érvet, hogy ellenkezik a természettel, nem lehet használni, mivel ez a jelenség magától értetődő és igen elterjedt az állatok világában" - tette hozzá.
A szkarabeusz bogártól a hattyúig és az olyan mácsó megjelenésű állatokig, mint az oroszlán vagy az ámbráscet, a homoszexualitás jelenségét több mint 1500 állatfajnál tapasztalták –ami nem jelenti azt, hogy a többi faj esetében nem fordul elő, csupán azt, hogy tudományosan még nem jegyezték fel. A "Természetellenes?" címmel megrendezett kiállításon fotókon és életképeken mutatják be ezeket az állati megnyilvánulásokat.
hátuszonyán "lovagol" merő élvezetből...
Az egyik felvételen két felnőtt bonobó nősténymajom hancúrozik egymással, miközben egy fiatal hím hergeli őket. Ezek a békés állatok, amelyeknek génállománya 99 százalékban azonos az emberével, a szexet agresszivitásuk kiélésére és így csökkentésére használják, kortól és nemtől függetlenül létesített kapcsolatokban.
Akár elszigetelt, akár epizodikus, akár rendszeres, az állati homo- vagy biszexualitás különböző célokat szolgál. A szex a szövetségerősítés fontos módja, még azonos neműek között is.
Egyes teljesen biszexuális állatfajoknál a homoszexualitás előfeltétele a nyájhoz, csordához, közösséghez való tartozásnak, így ezekben az esetekben a megrögzött heteroszexualitás kifejezetten hátrány.
Egy hím muflont például társai kiközösíthetnek a nyájból, ha elutasítja a többi hímet. "Ha párosodik más hímekkel, befogadják, így olyan kapcsolatrendszert építhet ki, amelynek révén később könnyebben férhet közel a nőstényekhez" - állítja Geir Soeli.
A hattyúknál és a flamingóknál előfordul, hogy két nőstény él együtt. "Egyikük kalandba bocsátkozhat egy hímmel, aki megtermékenyíti tojásait, aztán a két nőstény együtt neveli fel a fiókákat. Mint egy családban" - teszi hozzá a kutató.
Az állatkertben élő császárpingvinpárok egyötöde azonos nemű párokból áll, de a rekordot a narancshomlokú ékfarkúpapagáj tartja 50 százalékos homoszexualitással a fogságban élő populációban. Egyes madárfajok nagyobb mozgásterű hímjei kettesével – párban - felügyelnek egy szélesebb területet, és ez vonzóbbá teszi őket a nőstények szemében is.
Az állati homoszexualitásra vonatkozó első feljegyzések egészen Arisztotelész görög filozófusig mennek vissza: az ő figyelmét már Krisztus előtt három évszázaddal felkeltette a hímnek gondolt, ám mint később kiderült, valójában nőstény hiénák egymás iránt tanúsított "kétértelmű" magatartása
A témát aztán évszázadokig nem bolygatták, az ilyesfajta jelenségeket szemérmesen a hímek közötti harci viaskodások részeként fogták fel. "Nem homoszexualitásnak, hanem a vágy megnyilvánulásának tekintették" - mondja Geir Soeli, aki szerint azonban "az állatoknak igen erős ösztöneik vannak, és talán egyszerűen azért párosodnak így, mert az kellemes."
Egy, az afrikai zsiráfokról szóló tanulmányban például a hím zsiráfok közti, ejakulációval járó anális közösülést a rituális küzdelem egy formájaként tüntették fel, figyelemen kívül hagyva, hogy egy meghatározott területen a szexuális aktusok 94 százaléka hímek között történt.
A homoszexualitás megtalálható olyan „fontos”, illetve mácsó állatfajoknál, mint a farkasok, az oroszlánok, a bálnák vagy a főemlősök. Az emberrel legközelebbi rokonságban élő főemlősök mindegyik fajában előfordul a homoszexualitás, s a majmokhoz képest az emberi homoszexualitás se nem különösebben gyakori, se nem különösebben ritka.
Ha az iskolai csoportokkal érkező gyerekekre nem is gyakorol különösebb hatást a kiállítás, konzervatív keresztény körökben sokan szemöldöküket ráncolják. Egy lutheránus lelkipásztor egyenesen "a pokol tüzére vetné" szervezőit. Egy pünkösdista pap szerint az adófizetők pénzét inkább arra kellett volna felhasználni, hogy "segítsék az állatokat megszabadulni perverzióiktól és elfajzott megnyilvánulásaiktól"..
Hatter.hu/MTI