Magyar fiú csodás megmenekülése egy francia kéjgyilkos karmaiból

Tévesen jelentette az Index internetes hírportál 2003. október 16-én a Guardian című lapra hivatkozva, hogy pár órával újabb büntetőperének kezdete után, őreit becsapva, ütőerét felvágva percek alatt kivéreztette magát a francia kriminalisztika legelfuseráltabb gyilkossági ügyének gyanúsítottja, „a magyar Falvay Balázs 1998-as meggyilkolásáért” már elítélt Pierre Chanal volt altiszt, akit három másik fiatal férfi meggyilkolásával vádolnak, de akinek lelkén összesen talán tíz fiatal férfi halála szárad. A France2 francia tévé a közelmúltban dokumentumfilmben elevenítette fel a hajdani rémségeket, amelyek rettenetes fényt vetnek a melegekre.

Az Index-hírben említett Falvay Balázs szerencsére túlélte a borzalmakat, s bár a szadista alhadnagy valóban fogva tartotta és megkínozta őt mozgó kínzókamrává átalakított személyautójában, a fiatal magyar autóstopos férfinak csodával határos módon sikerült megmenekülnie, még mielőtt vele is végezhetett volna a hét, sőt talán kilenc másik fiatal férfit szexuálisan megkínzó, megölő és eltüntető homoszexuális alhadnagy, a mourmeloni 4. dragonyosezred egykori mintakatonája.

Az Index hírétől eltérően a megnyerő külsejű Chanalt nem Falvay „meggyilkolásáért”, hanem „személyi szabadságának korlátozásáért, megerőszakolásáért és szemérem elleni bűncselekményért” ítélték el. A rövidnadrágban, görkorcsolyával a francia riviérára tartó 20 éves magyar autóstoposnál azonban kevésbé volt szerencsés egy ír autóstopos fiú, Trevor O'Keefe és két francia sorkatona, akiknek DNS-ét megtalálták a szadista sorozatgyilkos autójában, ezen kívül bizonyíték nélkül is őt gyanúsították a térségben eltűnt további négy fiatal katona megölésével is.

Borotvapengével ölte meg magát 2003. október 15-ére virradóra a reimsi kórházban a rendőri őrizet alatt álló nyugalmazott alhadnagy, aki ellen a három, évtizedekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt fiatalember elrablásának és meggyilkolásának vádjával előző nap kezdődött meg a bírósági tárgyalás. A marne-i esküdtszék a vádlott halála miatt befejezettnek nyilvánította az évek óta tartó előkészítés és többszöri halasztás után megnyílt tárgyalást.

Az 57 éves vádlottat, júliusban kezdett éhségsztrájkja nyomán súlyosan leromlott fizikai állapotban szállították át a fresnes-i börtön elkülönítőjéből a reimsi kórházba, ahol erős rendőri megfigyelés alatt tartották. Ennek dacára az éjszaka folyamán, a félóránkénti ellenőrzések egyik szünetében, sikerült felvágnia az ereit, s mire észrevették, már elvérzett. Az esetet szakmai körökben a francia jogszolgáltatás nagy kudarcának minősítették, az áldozatok hozzátartozóinak ugyanis már sosem lesz módjuk megtudni, mi történt rokonaikkal.

1980 és 1987 között az északkelet-franciaországi "mourmeloni háromszögben" nyolc fiatal férfi tűnt el, heten közülük az alhadnagy csapattesténél töltötték sorkatonai szolgálatukat. Az eseteket sokáig dezertálásnak vélték. Egyedül egy ír turistafiú kegyetlen kínzások nyomait viselő holtteste került elő, a többieket azóta sem találták meg. A magyar fiatalember ügyének alapos vizsgálata, az esetek feltűnő hasonlósága terelte a gyanút Chanalra, akit a "mourmeloni eltűntekkel" összefüggésben 2001-ben vettek őrizetbe.

A magyar áldozatot 1988-ban egy szőlősbe vezető mellékúton, Chanal terepjárójának kínzókamrává átalakított hátsó részében, agyongyötörve, kikötözve találták meg egy szúrópróbaszerű rutinellenőrzés során. Az agyongyötört, halálra rémült fiatalember vallomása szerint perverz elrablója biztosan megölte volna, ha idejében nem érkezik rá nem bukkannak.

A merő véletlenen múlt, hogy másnap kora este, háromnegyed 6-kor felfigyelt a szőlőskertek közt parkoló autóra egy rendőrségi járőrautó. A maconi rendőrök rutinból igazoltatták a sofőrt, akinek majdnem sikerült elhitetnie velük, hogy csak egy homoszexuális párocska furcsaságokat is tartalmazó légyottjáról van szó. Még a fiú személyazonosságát is tudta igazolni a hátizsákjában talált útlevéllel. A kocsi átkutatáskor ráleltek a kínzókamrává átalakított csomagtérben az agyongyötört állapotban lévő, leláncolt és összekötözött magyar fiúra, akit Chalan előzőleg szadista módon bántalmazott és többször megerőszakolt, miközben a szadista szeánszról videofelvételt készített. A leláncolt fiú látványa persze szemet szúrt a rendőröknek, de Chanalnak majdnem sikerült átvernie őket: „Tudják, homoszexuálisok vagyunk, s ez a folklór része” – mondta nekik. A fiú kétségbeesett gesztikulásából azonban végül a rendőrök is megértették, hogy valami nincs rendben, és kiszabadították. „Rendben, fiú, gyere velünk, de ha hazudtál, jaj neked!” – mondták neki, amikor elvezették őket.

A kocsiban talált terhelő bizonyítékok - bilincsek, műpéniszek, mintegy negyven darab legkülönbözőbb méretű férfialsó, videokamerák, valamint egy gyalogsági ásó - és az áldozat vallomása alapján 10 évre ítélték.

A megnyerő külsejű Pierre Chanal alhadnagy hét évet töltött börtönben a húszéves autóstopos magyar fiatalember 1988-ban történt megerőszakolásáért, 46 évesen, 1995-ben szabadult a börtönből, s azóta Lyonban, nővérénél élt teljes elvonultságban.

Az új, 2003 októberében megkezdeni tervezett perben a mourmeloni katonai tábor, Chalon-en-Champagne és Suippes falu háromszögében 1980-87 között nyomtalanul eltűnt hét férfi, és az 1987-ben Aisne egyik bozótosában megfojtva talált ír fiatalember, Trevor O'Keefe ügyében próbálták volna tisztázni a rejtélyes eltűnések, illetve a legutóbbi gyilkosság körülményeit.

A tisztázatlan esetek többségét eleinte dezertálásnak tekintették, a csendőrség csak 1985-ben állapított meg feltűnő hasonlóságot a marne-i háromszögben elszaporodott "dezertálások" között, s kezdte meg a dragonyosezred katonáinak kikérdezését.

Pierre Chanal neve is többször felmerült a titokzatosan eltűnt nyolc fiatal férfi - hat közülük eltávozáson lévő sorkatona volt - esetével kapcsolatban, de ő következetesen tagadta, hogy bármelyiküket valaha is látta volna. Feltételezett szerepével kapcsolatban sokáig nem is került elő semmilyen perdöntő tárgyi bizonyíték.

Váratlan, 1988-as lebukása után átvizsgált kocsijából aprólékos munkával összegyűjtött és DNS-vizsgálatokkal kielemzett 457 hajszáltöredék azonban végre nyomra vezette a bűnügyi rendőrséget. A hajszálak az 1987-ben eltűnt két katonától, illetve az ír turistától származtak. A megfojtott ír fiatalember testére hányt föld azonos összetételű volt azokkal a földmaradványokkal, amelyeket alhadnagy ásóján mutattak ki. A többi öt áldozat után nem maradtak bizonyítékul felhasználható nyomok.

A magyar fiatal, akinek csodával határos megmenekülése vetett véget a szörnyű gyilkosságsorozatnak, autóstoppal járta be Franciaországot. Az Azúr-partra tartó fiú 1988. augusztus 8-án este 10 óra tájban, naplementekor már jobbnak látta, ha lestopol egy autót és bemegy a közeli nagyvárosba, Lyonba. Chalon városánál vette fel egy zöld Volkswagen kombi, amelyet Chanal vezetett. Chanal a kocsit később egy félreeső parkolóban állította le, egy kötéllel elszorította a fiatalember nyakát, az autó belsejébe kényszerítette, megláncolta és erőszakoskodott vele. Csaknem húsz órán át tartotta fogva, kínozta, azonban egy csendőrjárőr felfigyelt az elhagyott helyen parkoló kocsira, s felfedezte, mi folyik annak belsejében. F.B. úgy vallott, hogy valószínűleg csak ennek köszönheti életben maradását.

Chanal megkísérelte azt sugalmazni a bíráknak, hogy áldozata is homoszexuális és legalábbis részben önszántából ment bele a húsz órán át tartó, szadista szeánsszá fajult szexuális kapcsolatba. A bizonyítékok erre? Chanal szerint az, hogy a fiú görkorcsolyázott, „hetyke” rövidnadrágot viselt és önszántából ült be az autójába… Chanal is elismerte, hogy a fiú nem volt ugyan százszázalékig beleegyező, de ő úgymond bízott abban, hogy „az éjszaka összebékíti” őket. A per folyamán még egy állítólagos újságíró is jelentkezett, aki felkereste a fiút Budapesten és az állítólag neki is ajánlatot tett…

Chanal volt bajtársai egy zárkózott, távolságtartó, kínosan tisztaságmániás kollégára emlékeztek, akinek magánéletéről semmit nem lehetett tudni. A két évtizede lezajlott perben kiderült, hogy ötödikként látta meg a napvilágot egy 17 gyermekes családban, apja alkoholista volt. Dédelgetett álma volt, hogy ejtőernyős lehessen. Amikor visszértágulása miatt erre alkalmatlannak minősítették, a lovaglásba, s más férfias sportokba vetette magát, vasfegyelemmel edzette testét. A pszichológusok véleménye szerint passzív homoszexualitás jellemezte, s az, hogy az örömszerzést deviáns viselkedési formákban kereste.

A francia kriminalisztika egyik legszörnyűbb és legrejtélyesebb bűnügyének koronatanújává vált magyar fiút francia lapok tudósítói is megkeresték Budapesten.

Balázs a francia újságíróknak elmondta, hogy nem sokkal azután, hogy beszállt a kocsiba, látta, hogy egy őrülttel van dolga. Azzal az ürüggyel, hogy nincs elég pénze az autópályára, a férfi letért egy mellékútra és leparkolt a Macon környéki szőlőskertek között. „Nem sokkal azután, hogy felvett, hirtelen egy kekiszínű ejtőernyőszíjat tekert a nyakam köré. Rettenetesen féltem, olyan őrült volt a tekintete. Arra gondoltam, hogy meg fog ölni.” A fiú szerint a férfi nagyon idegesnek látszott és egy ponton leláncolta őt. Falvay ekkor arra gondolt, hogy talán csak egy homoszexuálissal van dolga.

Chanal összekötözte a fiú kezét a háta mögött, a kocsi hátuljában hasra fektette, a nyaka köré tekert két szíj közül az egyiket az autóhoz rögzítette, a másikat a kezében tartotta és időnként megfeszítette. Egy pokróccal letakarta, s a fiú órákra így maradt. Ez idő alatt végig azon járt az esze, vajon mit fog vele művelni. Aztán „hirtelen lerántotta rólam a takarót és felszólított, hogy maszturbáljak. Közben végig filmezett… Aztán különféle testhelyzeteket kell felvennem, amelyeket rámparancsolt.” Beszámolója szerint fogvatartója megpróbálta megszodomizálni, ez nem sikerült neki, de aztán „más undorító dolgokat” csináltatott vele.

„Levetkőztetett és fogdosott. Volt nála egy vibrátor. Szörnyen undorodtam. Megpróbáltam nem gondolni arra, hogy mit fog művelni velem. Később eszembe jutott, hogy mindazok után, amit velem csinált, nem engedhet el. Ekkor halálosan félni kezdtem. Ezek az órák egy örökkévalóságot jelentettek a számomra” – mondta a Le Parisien című lapnak. A túlélés érdekében Falvay engedelmeskedett az őrültnek. Az örökkévalóságnak érzett éjszaka során eszébe jutott, hogy megöli a férfit, volt is egy kés a kocsiban, de a megkötözött fiú nem tudta elérni.

Falvay Balázs szerint talán az sem volt véletlen, hogy az alhadnagy szándékosan vásárolt magának egy zöld színű Volkswagen Kombit, hogy jobban el tudjon rejtőzni a természetben, a fák, bokrok és ültetvények között.

Az ügyész 15-20 év szabadságvesztést kért a szadistára, de a bíróság talált bizonyos enyhítő körülményeket, amelyek miatt végül csak tíz év börtönt szabtak ki rá. Áldozata azt kívánta, hogy csukják 120 évre börtönbe, sőt akasszák fel. Falvay Balázs a vele történtek ellenére is megőrizte toleranciáját a másság, a homoszexuálisok iránt, de mindazt, amit vele tettek, nem tudja megbocsátani. „Úgy bánt velem, mint egy állattal” – mondta a France-Soirnak a Gösser sörözőben.

Falvay Balázs elismerte a francia lapoknak, hogy kétszer született. „Őrült szerencsém volt” – mondta a per előtt a 22 évesen már kopaszodó fiú, aki ékszerésznek készült. A France-Soir tudósítója beszélt a fiú apjával, egy angolfordítóval is, akinek legfőbb gondja az volt, hogy a magyar sajtó ne cikkezzen a perről. Eleinte Balázsnak is ezt volt a legfőbb gondja, de 1990-ben már nem törődött a nyilvánossággal, csak azt akarta, hogy hóhérát örökre vonják ki a forgalomból, s e célból személyesen is elutazott tanúvallomást tenni a bírósági előtt.

Falvay életben maradt ugyan, ám a vele történtek annyira megmérgezték a menyasszonyához főződő viszonyt, hogy néhány hónappal a hazatérése után szakítottak. „E franciaországi utazás után lehetetlenné vált kettőnk együttélése” – monta a France-Soir című újságnak.

A vele történteket elsőként barátnőjével, Ágnessel, a ragyogó elméjű pszichológushallgatóval osztotta meg, aki minden megértése és intelligenciája ellenére néhány hónappal később elhagyta. „Többé semmi sem volt ugyanaz, mint régen. Ez az emlék, ez a közös titkunk rányomta bélyegét intim együttlétünk minden pillanatára” – mondta Balázs.

Elmondta, hogy nincs szüksége ügyvédre. „Nem vagyok homoszexuális, soha nem is voltam az, és nem hagyom, hogy buziként bánjanak velem. Én nem találtam ki semmit, csakis a színtiszta igazságot fogom mondani a bíróság előtt” – fakadt ki ökölbeszorított kézzel a fiú arra reagálva, hogy megkínzója védekezésképpen beleegyezéssel vádolta őt.

A bíróság nem kímélte meg az áldozatot a nyilvánosságtól, Falvay reménye ellenére nem rendeltek el legalább részben zárt tárgyalást, így a nagyközönség a szexuális kínzások legapróbb részleteivel is megismerkedhetett, Falvay pedig a nyilvánosság előtt volt kénytelen újra feleleveníteni az átélt rémségeket hóhéra közvetlen közelében.

Falvay vallomása előtt megmutatták az esküdteknek a láncokat és szíjakat, amelyekkel az altiszt megkötözte áldozatát, és a rózsaszín kaucsukpéniszt, amellyel megszodomizálta őt. A France-Soir című lap tudósítása szerint azonban a leggusztustalanabb az volt, amikor a vádlott megpróbálta elhitetni, hogy áldozata önszántából ment bele a szadomazochista kínzásokba…

Chanal fél órán át, mindenféle érzelem és szégyenérzet nélkül beszélt a fiatal magyar férfival létesített intim kapcsolatokról. Szinte mint egy műszaki szakember, olyan szenvtelenséggel beszélt a felhasznált technikákról és az elért eredményekről. Számára a magyar fiatalember csak egy gép, egy szerkezet, egy tárgy volt.

A perben levetítették a kikényszerített maszturbálási jeleneteket is, amelyeket Chanal videkamerájával rögzített. A tanúk padján Falvay megerősítette: a szexboltnyira való eszközök láttán határozottan az volt az érzése, hogy nem ő volt az első áldozat…

A sorozatgyilkosság főbb állomásai:

1975 – Eltűnik egy fiatal baka a valdahoni laktanyából, ahol Chanal kiképzőtiszt;

1980. január 4. – Eltűnik az első katona – Patrick Dubois - a mourmelon háromszögben: a mourmeloni 4. harckocsizó ezred katonáját azonban dezertálással gyanúsítják;

1987. augusztus 8. – Alaincourt város közelében megtalálják Trevor O'Keefe ír autóstopos megkínzott holttestét;

1988. augusztus 9. – Merő véletlen folytán lebukik Pierre Chanal egy fiatal magyar autóstopos megkínzása közben;

1990. október 23. – Egy bíróság tíz év börtönre ítéli a szadista alhadnagyot az autóstopos magyar fiú személyi szabadságának megsértéséért, megerőszakolásáért és szemérem elleni bűncselekményekért;

1995. június 16. – Chanal szabadul a börtönből.

2001. augusztus 10. – A vizsgálóbíró újabb vádemelést indítványoz három fiatal férfi feltételezett meggyilkolása ügyében; arra nem találnak bizonyítékot, hogy Chanalnak köze lenne négy kiskatona eltűnéséhez is;

2003. október 15. – Újabb perének kezdete után Pierre Chanal öngyilkosságot követ el cellájában.

2004. március 24. – A hét eltűnt francia (katona) családjai csatlakoznak az ír autóstopos édesanyjának a francia állam elleni keresetéhez, amelyhez másnap csatlakoznak két, még 1975-ben, illetve 1977-ben a valdahoni lakatnyából eltűnt fiatal baka szülei, ahol Chanal kiképző volt;

2006. február 6. – A France 2 francia telvízió műsorára tűzi a Pierre Chanal-ügy című dokumentumfilmet

Hirdetés

Impresszum

© 2011-2016 Háttér Társaság

1132 Budapest, Csanády u. 4/B.
Telefon: (1) 238 0046, (1) 329 2670
Fax: (1) 799 8418
E-mail: hatter@hatter.hu

Adatvédelmi tájékoztató
Gyermekvédelmi tájékoztató