Megkötötték az első melegházasságot Dél-Afrikában

Egy nappal a legfelsőbb bíróság által kitűzött határidő előtt, november 30-én életbe lépett az azonos neműek házasságát engedélyező törvény a Dél-Afrikai Köztársaságban, amely így a világon ötödikként, a mélyen homofób Afrikában pedig elsőként ismerte el a homoszexuálisok házasságát. A melegházasság legalizálása annak ellenére nagy győzelem a melegeknek, hogy a „Civil Union Act 2006” megengedi az anyakönyvvezetőknek meleg párok esketésének lelkiismereti okból való megtagadását, és annak ellenére is, hogy a talán szándékosan külföldön tartózkodó Thabo Mbeki elnök helyett helyettese, Phumzile Mlamblo-Ngcuka alelnöknő emelte aláírásával törvényerőre. Fontos szimbolikus jelentősége van annak, hogy a kormány eredeti tervétől eltérően a jogszabály végül is tartalmazza a „házasság” szót, nem degradálva így másodrendű állampolgárrá a homoszexuálisokat. Két fehér vadőr már másnap összeházasodott.

A melegházasság legalizálása az ország posztapartheid alkotmányának gyümölcse: a többségi fekete lakosságot megkülönböztető, fajüldöző rezsim 1994-es bukása után az alkotmány megfogalmazói gondosan ügyeltek arra a demokratikus állam alaptörvénye ne rekesszen ki egyetlen kisebbséget sem, így annak egyik cikkelye – a világon elsőként - tételesen tiltja a szexuális orientáció alapján történő megkülönböztetését. A dél-afrikai alkotmánybíróság tavaly december 1-jén adott egy évet a parlamentnek a melegek egyenjogúsítására a családjog terén is.

Két fehér férfi már a törvény életbe lépésének másnapján összeházasodott az ország délnyugati részén fekvő George városkában. A kilenc éve együtt élő Vernon Gibbs és Tony Halls vadőri egyenruhában mondta ki a boldogító igent Petro Kruger anyakönyvvezető előtt, cserélt jegygyűrűt és váltott hitvesi csókot. Az esküvőre nyolc hónapja készülő Gibbs és Halls vendégházat és vadon élő állatokkal foglalkozó rehabilitációs központot működtet a Fokvárostól 300 kilométerre keletre fekvő Riversdale-ben.

Az újdonsült házaspár már tavaly a helyi újságok címlapjára került, mivel konfliktusba keveredtek helyi egyházi személyiségekkel, akik kifogásolták, hogy a fogadós-vadőr férfipár melegek előtt is megnyitotta az arendhoogtei vendégházat. A panziót öt alkalommal is megrongálták, mire egy militáns meleg csoport azzal fenyegetőzött, hogy lerombolja a helyi templomot. A konfliktus a vallási gyülekezet bocsánatkérésével és a vadőrpár által tett feljelentések visszavonásával zárult le. (A festői tájon fekvő rehabilitációs központban főleg sérült vadon élő madarakat gyógyítanak, további részletekről a www.arendhoogte.com címen lehet információhoz jutni.)

Mivel az első dél-afrikai melegesküvő egybeesett az AIDS-világnappal, a boldog pár és több vendég is piros szalagot viselt ruháján.

A melegházasság legalizálása persze Dél-Afrikában sem ment könnyen, főleg vallási mozgalmak próbálták megakadályozni a törvény elfogadását, azzal riogatva, hogy az ország magára vonja az istenek haragját. A katolikus egyház „a demokrácia elleni merényletről” és „a nép többsége akaratának semmibe vételéről” beszélt. Mások egyszerűen csak azzal igazolták előítéleteiket, hogy „afrikaiatlannak” minősítették az azonos neműek szerelmét (ami természetesen nem igaz).

Nosiviwe Mapisa-Ngakula belügyminiszter azonban türelmesen elmagyarázta, hogy egyfelől a törvényeket hozzá kellett igazítani a posztapartheid alkotmányhoz, másfelől a társadalom fejlődik, gyökeres átalakuláson megy át, s ezt tükröznie kell az „afrikaiság” fogalmának is. A miniszter hangoztatta, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság nem akarjra ráerőltetni saját értékeit a kontinensre, de példát mutat a demokrácia lehető legjobb alkalmazásából.

Hatter.hu