A szaúdi egyetemeken az a szégyen, ha valakinek nincs fiúja

Irigylésre méltó helyzetben érzik magukat Szaúd-Arábiában a meleg férfiak, mert a heteroszexuális pároktól eltérően ők nyilvánosan is megcsókolhatják egymást vagy kéz a kézben sétálhatnak végig az utcán. Az elit magánegyetemeken – ahol a nemek szigorúan el vannak különítve egymástól - állítólag azok a diákok pironkodnak, akinek nincs saját fiúkedvesük.

A bigottan vallásos Szaúd-Arábia úgy ismert, mint ahol lefejezik a homoszexuálisokat. Valóban előfordultak kivégzések, de ezekben az esetekben a homoszexualitás más súlyos bűncselekményekkel párosult, a nemeket szigorúan elkülönítő királyságban valójában nagyon is tolerálják a férfiak közötti gyengéd kapcsolatokat.

Szaúd-Arábiában az a paradox helyzet áll fenn, hogy míg papíron valóban a hóhér kardja fenyegeti a homoszexuálisokat, a felnőtt férfiak közti, beleegyezésen alapuló szexet nagyon is eltűrik. Egyes bevásárlóközponták, plázák úgy ismertek, mint a melegek ismerkedőhelyei, s működnek melegbarát kávézók.

Melegek egy csoportja a The Independent című brit lapnak elmondta, hogy egyáltalán nem érzik elnyomva magukat, sőt bizonyos értelemben nagyobb szabadságot élveznek, mint a heteroszexuálisok. „Elvégre ők nem csókolhatják meg egymást nyilvánosan és nem mehetnek végig kézenfogva az utcán” – mondta egyikük.

A szaúdi vallásrendőrség emberei bottal a kezükben járják a várost és olyan heteroszexuális párokra vadásznak, akikről azt gyanítják, hogy nem fűzi őket szoros családi kötelék.

A melegek szaúd-arábiai helyzetére 2002-ben figyelt fel a világ, amikor a belügyminisztérium bejelentette három homoszexuális lefejezését az ország déli részén fekvő Abhában. A nyugati felháborodás nyomán a hatóságok „pontosították” a hírt: eszerint a férfiak valójában kisfiúkat erőszakoltak meg, sőt az aktusokról készült videofelvételekkel megzsarolták őket, arra kényszerítve őket, hogy barátaikat is „szervezzék be”. Szaúd-Arábiában állomásozó külföldi diplomaták hihetőnek tartották a magyarázatot.

A diplomata szerint az országban nem is létezik a homoszexualitás fogalma. Az 1990-es években valóban kiutasítottak néhány külföldi meleget, de szerinte hazai állampolgárnak nem esett baja ilyesmi miatt.

A hírhedt vallásrendőrség feje, Ibrahim bin Abdullah bin Ghaith is különösebb háborgás nélkül ismerte el, hogy az országban vannak melegek „és szükség van a fiatalok felvilágosítására e bűnnel kapcsolatban”, de a fő-erkölcscsősz tagadta, hogy a homoszexualitás lenne a norma a fiúkat és a lányokat szigorúan elkülönítő iskolákban.

Az Okaz című napilap ugyanis egy szokatlan, kétoldalas cikkben írt arról, hogy az iskoláslányok körében „járványos a leszbianizmus”. A cikkben szó esett az iskolai mosdókat zajló leszbikus szexuális aktusokról, a társaik közeledését visszautasító diáklányok megbélyegzéséről, a „megrögzötten leszbikus” diáklányaikra panaszkodó tanárokról.

A diákok és a tanárok megerősítették azonban, hogy más gőzkiengedési lehetőségek hiányában virágzik az azonos neműek közti szexuális kapcsolat a szaúd-arábiai iskolákban.

Egy rijádi állami iskola angoltanár elmondta, hogy a különösen szép fiúk mindig jó jegyet kapnak a vizsgán, mert mindig akad a tanárok között olyan, akinek megdobogtatják a szívét. A tanár szerint előfordul, hogy idősebb diák elhalasztják vizsgáikat csak azért, hogy fiatalabb kedvesük mellett maradhassanak az egyetemen.

Egy dzsiddai magánfőiskola diákja azt állította, hogy iskolájában egyáltalán nem szégyen fiúszeretőt tartani, sőt azok szégyellik magukat, akiknek nincs kedvesük a saját társai között. A tanév kezdetén mindig szemügyre veszik az új diákokat és kinézik maguknak a legszebb fiúkat, akiket aztán megpróbálnak meghódítani. Társaiknak úgy mutatják be a „különleges barát” státusát élvező kedvesüket, mint „al valid hagi”, vagyis „a fiú, aki hozzám tartozik”.

Hatter.hu